Moon Duo | Mint egy kaliforniai noir

Interjú a zenekar A38-as fellépése előtt
Hipnotikus, szuggesztív drone-rock: Moon Duo
Hipnotikus, szuggesztív drone-rock: Moon Duo

Tavaly februárban lépett fel az A38 Hajón a kaliforniai pszichedelikusrock-zenekar, a Wooden Shjips. Július tizenhetedikén az együttes alapító-frontembere, Ripley Johnson tér vissza a hajóra, hogy feleségével közös duójának, a Moon Duo nevű formációnak legújabb lemezét mutassa be, a görög Naxatras és a magyar Puma Danger társaságában. A márciusban megjelent Shadow of the Sun gyönyörű, szuggesztív, hipnotikus drone lemez, így aztán komoly koncertélményre lehet készülni. De előtte még kifaggattuk a San Franciscó-i pszichedelikus színtér egyik kulcsfiguráját a pszichidélia jelentéséről, Ralph Waldo Emerson hatásáról, a dobgép elhagyásáról és még sok másról. 

Tavaly februárban már felléptél az A38-on a másik zenekaroddal, a Wooden Shjipssel. Milyen emlékeid vannak arról a backstageről?

Hogy tényleg egy hajón léptünk fel, elképesztő volt. A backstage pedig fantasztikus.

Több interjúban is azt nyilatkoztad, hogy a Mazes és a Circles megírásakor nagyon hatott rátok a környezetetek, ahol éppen éltetek. Hasonló volt a Shadows Of The Sunnal is?

Igen. Azért beszélek erről, mert az interjúkban rákérdeznek. Az embereket érdekelte, amikor San Franciscoban éltünk és az is, amikor onnan a coloradoi hegyekbe költöztünk. Az új albumot Portlandben írtuk és vettük fel, ahol jelenleg is élünk. Nehéz megmondani, milyen hatással volt rá a hely. Azt hiszem, hogy a környezet – a házunk alagsora, Portland sötét melankóliája –, nos, ez az egész egy nagyon furcsa tudatállapotot eredményezett, ami szerintem át is jön a számokból.

A Shadows Of The Sun az első albumotok, amit dobgép helyett egy rendes dobossal vettetek fel.

John (Jeffrey, ő dobolt a Live In Ravenna lemezen is) velünk játszik már egy ideje, magától értetődő volt, hogy ott lesz a stúdióban is. A számok felét először vele vettük fel, a másik felét dobgéppel. Érdekes volt hallani, hogy ez a különbség milyen hatással van a dalok hangulatára.

A Circlest lényegében Ralph Waldo Emerson azonos című esszéje ihlette. Mi fogott meg benne? Voltak hasonló inspirációk az új album kapcsán?

Olvastad a Circlest? Nem akarok nagyon belemenni, de egy remek esszé. A hegyekben éltem, egyfajta izolációban, nagyon rezonáltam vele. A Shadows Of The Sunt inkább az élet inspirálta, a hatások, amik Portlandben értek minket. Leginkább egzisztencialista műveket és disztópikus fikciót olvastam, ilyeneken járt a fejem. Egyikünk sem érezte túl jól magát a bőrében, és ezt a hangulatot próbáltuk elkapni a számokkal. Azt akartuk, hogy a cím olyan érzetet keltsen, mint a sötétség egy verőfényes napon. Mint egy kaliforniai noir.

Miért pont a ravennai tengerparton adott koncertetek felvételét adtátok ki (Live In Ravenna)?

Rengeteg koncertünket rögzítettük azon a turnén, mert az volt a tervünk, hogy kiadunk egy válogatást a felvételekből. A ravennai szólt a legjobban és aznap este, ahogy mondod, egy nagyon különleges helyen játszottunk.

NYEREMÉNYJÁTÉK
Oszd meg Facebook-faladon a koncert FB-eseményét, és írd meg privát üzenetben a hajó oldalának! A résztvevők között kisorsolunk egy példányt a zenekar idei, Shadows Of The Sun című albumából, a nyertest üzenetben értesítjük.

Amikor egy albumon dolgozol, a számokra úgy gondolsz, mint egy nagyobb koncepció részeire, vagy mint indivídumokra, amiknek önmagukban is működniük kell?

Úgy gondolok az albumainkra, mint egy-egy nagy egészre, ami szép fokozatosan épül fel, mint egy ház vagy egy többszintes emlékmű.

Mit jelent számodra a pszichidélia?

Szerintem a szó egyre inkább kezdi elveszteni a jelentését. De hogy a kérdésre válaszoljak, valami, ami utaztat, felfed előttem valamit, ami addig rejtve maradt.

Miért vonz ennyire az ismétlődés a zenében?

Nem tudom. Talán a dobogó szívem. Azt hiszem, ez egy nagyon ösztönös vonzódás.