Kristóf Norbert | Egy új korszak érzelemvilága

Interjú az énekes-dalszerző A38 hajós koncertje kapcsán
Karakteres álomszerű-melankolikus világ: Kristóf Norbert
Karakteres álomszerű-melankolikus világ: Kristóf Norbert

Kristóf Norbert nemrégiben Sobieski név alatt tért vissza a magyar zenei körforgásba, de saját neve alatt 2004 óta jelenteti meg a dalait. A hatásai között egyszálgitáros előadókat (Bright Eyes, Damien Rice, Elliott Smith) és zenekarokat (Sonic Youth, The Cure, Radiohead, Nirvana) egyformán említő előadó október tizenkettedikén különleges, beszélgetős szólókoncertet ad az A38 Dunára néző kiállítóterében a Dalszerzők az A38 Hajón sorozatban. Ennek kapcsán kérdeztük a zenéléshez fűződő viszonyáról, a Seattleben töltött időről és még sok másról.

Hogy kerültél kapcsolatba a zenéléssel, mióta érzed, hogy ezzel kell foglalkoznod?

Anyukám vette az első hangszeremet még kiskoromban, utána pedig akkor éreztem hogy eljött az ideje zenészként élnem egy életen át, amikor megláttam a Guns ‘n Roses – Don’t Cry klippet az MTV-n.

Mi inspirál, mint dalszerzőt?

Az a pillanat amikor rátalálok egy új “anyag” egy új korszak érzelemvilágára. Ez a legegyszerűbb dologból is megjöhet, például legutóbb csak annyit láttam meg egy kabát felvarróján hogy “Magic Mountains” és az utána következő napokban megírtam vagy 10 dalt. Teljesen megmagyarázhatatlan dolgok indítanak el azon az úton hogy azt érezzem rátaláltam valamire, amiről írhatok végre dalokat.

Megkaptad azt a pluszt, amit az állandó zenekartól vártál és hiányoltál az „egyszálgitáriozásban”?

Helyesbítenék! Ugyanis ez nem egy állandó zenekar, hanem ugyanúgy egy szóló dalszerző zenei projekt! A név változtatás csupán azért történt, hogy egyrészt ne a saját nevemen, hanem egy művész név alatt tudjak előadni, illetve azért mert már nem akartam játszani a régi dalaimat.

A Bunny Demo óta 6 anyagod is megjelent és a küszöbön a következő, milyen mérföldkövek voltak azóta – már a zenélés mellett?

Amit leginkább kiemelnék, az az a pár hónap amit Seattle-ben töltöttem egyes egyedül, azt nagyon imádtam. Az igazi mérföldkövek az életemben még váratnak magukra.

Anna és Rebeka konkrét személyek voltak, vagy csak metaforikus személyek az albumokon?

Valódi személyek természetesen! Aki ismeri őket, az tudja kik ők, aki pedig nem, arra meg nem tartozik!

A dalaid nagy többsége borongós, melankolikus hangzásvilágú, számíthatunk egyszer egy „dögösebb” Sobieski albumra?

Valószínűleg ha változni is fog valami a jövőben, akkor inkább még “light”-osabb és felnőttebb zenét fogok játszani, szóval a dögösség az valószínű kimarad már erre az életre!

Mesélj kicsit a külföldi élményeidről, mennyiben tettek hozzá a dalszerzői munkádhoz?

Én azt hiszem hogy semennyiben. Vicces hogy a legjobb dalaimat úgy írtam hogy itthon ültem Budapesten és arról ábrándoztam hogy majd egyszer máshol leszek. Azt mondanám hogy az, hogy nekivágtam egyedül már párszor a világnak, az hogy legyőztem ott akkor a félelmeimet, az tett hozzá a zenémhez. Művészetileg nem hiszem hogy “kaptam” abból hogy láttam ezt azt a világban, főleg hogy nem is voltam olyan sokat távol mint akár sokan mások.

Mit várhatunk a Magic Mountainstől, azt mondtad ez végső soron egy búcsú album lett édesapádtól. 

A “Magic Mountains” lemez ebből a szókapcsolatból indult, annyit éreztem hogy ez lesz címe és hogy Miskolc közelében, ahol felnőttem, ott akarom majd felvenni. Teljesen máshogy terveztem, azt gondoltam iszonyat áttörő és megújult dalok és stílusok fognak előjönni belőlem, de ehelyett egy igen hasonló régi hangvételű búcsúzás lett belőle. Úgy látszik búcsúzni még mindig jobban szeretek, mint köszönteni valami újat. Remélem ezután ez is megváltozik.

Voltak problémáid azzal kapcsolatban, hogy sok mindenbe belekezdtél, amit végül félbe hagytál és hogy félsz, hogy „bele fogsz dögleni a saját egódba”. Sikerült változtatnod ezen?

Ó a legendás Hó Marci által készített interjú? Igen nagyon sok mindenbe belekezdek, és nagyon keveset fejezek be, főleg úgy ahogy először kitaláltam. Valószínűleg ez így marad amíg élek. Én már megbarátkoztam vele hogy ez van és számolok is vele, újabban úgy hogy bárkinek bármiről mesélek amit épp kitaláltam, a végére hozzáteszem: “Persze majd kiderül ha a kezemben fogom hogy így lesz-e.”

A zenekar Leelee Sobieski színésznő után kapta a nevét, mi tőle a kedvenced és miért?

Leelee Sobieski-től egyértelműen a Glass House (2001) a kedvenc filmem, de nagyon szeretem a Joy Ride (2001) és a Never Been Kissed (1999) filmben is. Nem tudnám megmagyarázni hogy miért ezek, vagy hogy miért Ő a kedvencem, talán azért mert nem ismerik sokan és emiatt a “sajátomnak” tudhatom őt.

Leave a Comment