Sex Mob | A kulcs a repertoár

A Sex Mob, az extravagáns trombitás és szopránharsonás, Steven Bernstein dekonstruktivista bulizenekara húsz éves! Ebből az alkalomból új lemez és jubileumi turné, aminek mindössze nyolc állomása lesz Európában – ebből az egyik az A38 Hajón. Nagy slágerek, Fellini- és James Bond-filmzenék, Nirvana-számok, nagyszerű zenészektől, teljesen kitekerve, ízekre szedve, hatalmas energiával és rengeteg humorral. A közelgő születésnapi és lemezbemutató koncert kapcsán faggattuk a Sex Mob frontemberét, Steven Bernsteint.

Idén ünneplitek a zenekar fennállásának huszadik évfordulóját, valamint új albummal indultok turnézni. Hogyan összegeznéd a Sex Mob húszéves történetét, voltak-e lejtők és emelkedők?

Fantasztikus 20 évet tudhatunk magunk után… A Sex Mob alapvetően egy alkalmi bohóckodó, vicces projektnek indult, ahol tesztelhettem a tolóharsonámat. Húsz év elteltével pedig jobban szólunk, mint valaha. Minden egyes koncertünket úgy éljük meg, mint a történetünk csúcspontját. rengeteg csodás zenésszel játszhattunk együtt, a Hal Willner Show rezidens bandája voltunk, valamint olyan előadókkal léphettünk egy színpadra, mint Lou Reed, Dr. John, Nick Cave és még sokan mások. Közös felvételeket készíthettünk bálványunkkal, Roswell Ruddal, zenénkkel körbeutazhattuk a világot, felléptünk a Saturday Night Live-nan, az NPR-on és az MTV-ben is… Olyan fiatalokkal találkoztunk, akikre meghatározó hatással volt a zenénk. A dalainkra táncolt Alvin Ailey, ez mind remek emlék… De a legnagyobb öröm maga a zenélés és az az érzés, ahogy a közönség rád hangolódik… na ezért csináljuk mindezt. A legnagyobb hátrány talán az, hogy erre az interjúra írásban, és nem szóban kell válaszolnom.

Amikor a TaxiWars zenekar tagjaival, Tom Barmannal (dEUS) és Robin Verheyennel interjúztam, Budapesten kitört az Uber-ellenes taxisblokád. Amikor a Sex Mob-koncertet jelentettük be, a „sex mobnak” nevezett kölni molesztálásokkal volt elfoglalva a média. Voltak-e már félreértések a zenekari nevetekkel kapcsolatosan?

Természetesen különböző reakciókban részesültünk… az éremnek két oldala van… de így senki sem felejti el a nevünket!

Hogyan választod ki a dalokat, amiket a Sex Mobbal feldolgoztok, és van-e olyan örök kedvenced, amihez még nem nyúltatok?

Mindig olyan dalt választunk, aminek elég erős a dallama, hogy kellően kibírja a „sexmob kezelést”. Biztosan lesznek még számok, amik az idő folyamán bővítik a repertoárunkat. A zenélésben mindig a frissesség a lényeg, az új dolgok szintézise, de a kulcs a repertoár!

Hogyan keletkezett a Diaspora projekt?

John Zorn kért meg arra kábé húsz évvel ezelőtt, hogy készítsek egy lemezt a Tzadik kiadónak. Eleinte ellenkeztem, mert nem akartam magamat „zsidó zenésznek” skatulyázni… és amikor előrukkoltam az ötleteimmel, azok nem jöttek be neki. Néhány évvel később eléggé elmélyültem a New Orleans-i zenékben, és meghallottam bennük a zsidó zenei kapcsolódásokat… Felhívtam Zornt, és elkészült az a lemez, valamint elég jó fogadtatásban részesült. A többi meg már történelem.

Hogyan jellemeznéd a zsidó zenészek szerepét a New York-i jazz szcénában? Az említett Tzadik kiadón kívül mik vagy kik a mozgatórugói a színtérnek? 

A zsidó zenészek azóta játszanak jazzt, mióta Louis Armstrong Chicagóban koncertezett, lényegében majdnem száz éve. Van egy másik remek zsidó jazz-zenekar, a Sway Machinery.

Sokat dolgozol filmzenéken, színházakkal és táncprojektekkel. Mi volt a legemlékezetesebb ezek közül?

Talán az első ilyen együttműködés jut eszembe… Amikor Robert Altman Kansas City című filmjén dolgoztunk… különleges élmény volt, amikor egy tucat csodálatos jazz-zenész játszott élőben a kamerák előtt, a világ egyik legfontosabb rendezőjének. Történelmi pillanat volt, ahogy ezt összehoztuk.

Nagy lemezgyűjtő vagy. Ha meg kellene nevezned párat a kedvenc jazzlemezeidből, miket emelnél ki?

Ellington 1938–1942, Basie 1937–1938, Louis Armstrong Hot 5s & 7s (eredetileg mind 78-as volt), Dizzy Gillespie: Perceptions, Gil Evans: Out of the Cool, Don Cherry: Complete Communion, Jaki Byard Experience, Clark Terry: Clark in the Dark. Lényegében ezek jutottak most hirtelen eszembe. Többezres bakelit- és CD-gyűjteményem van, és amúgy is sok zenét hallgatok.

Mik a terveid a következő két évre vonatkozóan?

Izgalmas idők elébe nézünk. Egyelőre tervezgetünk és álmodozunk. Hosszabb önmenedzselés után végre egy ügynökkel dolgozhatunk együtt. Új Sex Mob-lemezzel (Cultural Capital) megyünk turnézni,  ami először jelenik meg szerzői kiadásban. Új projekt van kialakulóban Blue Campfire néven, trombita és három gitár felállással, Dave Tronzo, Steve Cardenas és Larry Cambell részvételável. Az Artist Share oldal segítségével, és a közösségi finanszírozásnak köszönhetően tudtuk mindezt megvalósítani. A Sex Mobon kívül koncertezek a Butler/Bernstein & the Hot 9 felállással, többek között a Central Park Summerstage és a Newport fesztiválon, valamint hamarosan rögzítjük a második stúdiólemezünket. Brass Fantasy projektünkkel részt veszünk a Lester Bowie-emlékkoncerten. A kremsi fesztiválra The Universal Melody Brass Band néven egy igazi fúvós big banddel készülünk. Először turnézunk Ray Anderson’s Pocket Brass zenekarával, valamint még mindig tanítok, fejlesztem a honlapomat, és remélem elindítom azt a projektemet, amiről még nem árulhatok el sokat.