Bohemian Betyars | Őrült magyar folk-punk zenész-táncos előadás

Interjú a freak-punk-folk zenekarral
Súlyos energiabomba: Bohemian Betyars
Súlyos energiabomba: Bohemian Betyars
A Bohemian Betyars 2009 hajnalán alakult, mikor egy bor és pálinka-delíriumban eltöltött este másnapján Miskolc fattyai kitalálták, hogy együtt fognak zenélni. A cél mindenki számára egyértelmű volt: minél messzebb terjesszék a sírva vigadás életérzését. A csapat saját zenéjét speed-folk freak-punknak nevezi, ebben a keverékben a zúzós punkot, pattogó skát, sodró pszichedeliát vagy éppen a melodikus témáikat megfűszerezik magyar, balkáni és cigány dallamokkal. Egy valódi energiabomba zenekar, amely az elmúlt évek alatt már majdnem ezerszer megtáncoltatta a közönséget a Balti-tengertől az Atlanti óceánig. Legközelebb pedig július hetedikén csapnak majd egy iszonyatos tivornyát, a Babra társaságában – az A38 Hajón. Ennek kapcsán faggattuk őket a Nagyszínpad!-os győzelmükről, a zenekar eddigi hét évükről és még sok másról.

Hogyan foglalnátok össze a zenekar eddigi hét évét? 

Fehér Gábor (bőgő): A zenekar elmúlt hét éve borzasztóan eseménydús volt. Úgy kezdődött, mint ahogy egy újszülött csodálkozik rá először a világra, aztán a gügyögésből egyre érthetőbb beszéd válik. Emlékszem, az első évben kalapban és bőingben próbáltuk Borsod megye közönségét megtáncoltatni. Egy három üléses furgonnal utaztunk, így a zenekar felének a rakodótérben kellett megbújnia. Aztán már a megyénken kívülre is eljutottunk, majd miután felköltöztünk Budapestre onnan próbáltuk a szárnyainkat bontogatni, majd jöttek az első német koncertek, amiket spanyolok követtek. Addigra lett mindenkinek saját ülése is a buszban. A harmadik évünktől nagyon felgyorsultak az események. Keresztbe utcazenéltük Európát Ibizátòl Krakkóig, közben megírtuk a második lemezünket. Majd ebben az évben egy olyan nyarunk alakult, hogy pár hetente mehetünk Hollandiába, fellépünk Angliában, Spanyolországban és Magyarország legnagyobb fesztivál-színpadjain. Egy nagy utázás ez az egész és mindig is próbáltuk előre nézni, lazán, bohémul és közben hálásan, hogy ezt csinálhatjuk. Azt hiszem emiatt járunk ott hét év után, ahol.

Kik voltak rátok a legnagyobb hatással?

FG: A zenekar sokszínüségéből adódva több műfajból fel lehetne sorolni művészeket. Akik mindig is meghatározóak voltak az Manu Chao és Eugene Hütz a Gogol Bordelloból. Az az energia és lendület, amit ők képviselnek példa mutató számunkra. Ezenkívül mindenképp megemlíteném Lajkó Félixet, aki egy igazi ösztönös őstehetség. Igazából mindenki inspiráló, aki igazán a szívéből csinálja azt amit.

Európa szinte összes országában játszottatok már. Mennyire fogadtak titeket másképp a különböző helyeken?

Palágyi Máté (hegedű): Nagyon érdekes, hogy mennyire máshogy reagálnak a zenénkre különböző országokban. Németországban és Lengyelországban leginkább a punk szubkultúrának játszunk így a pogó és rock and roll dominál, egy holland fesztiválon mintha mindenki zeneértő szemmel nézne minket és a vége felé oldódnak fel igazán, a latin népek már az első lábdobnál pörgetik a lányokat és fáradhatatlanul buliznak. Bárhol is vagyunk szinte mindig boldognak, felszabadultnak látjuk az embereket a koncertünk után, és ez a lényeg, ezért jó betyárkodni.

Mi lehet az oka annak, hogy amikor itthon még nem is voltatok annyira népszerűek, külföldről már akkor is sok meghívásotok volt?

PM: Tudatosan még a legelső lemezünk előtt elkezdtük keresni a külföldi kapcsolatokat, hogy a hazai lehetőségekkel párhuzamosan fejlődjön. Az elejétől fogva millió helyre küldtük az ajánlónkat, aztán nagy számok törvénye alapján mindig kifogtuk a megfelelő kiadót vagy koncertszervezőt, aki elkezdte felépíteni a turnéinkkat. Idén is így egy kis szerencsével és kitartással juthattunk ki Hollandia egyik leghíresebb fesztiváljára a Lowlandsre is. Aztán szerintem a magyar népzene országunk egyik legjobb exportcikke. Kuriózumnak számítanak a dallamaink és a magyar dalszövegek is. Az esetünkben pedig egy őrült magyar folk-punk zenész-táncos előadásra könnyen felfigyelnek a nagyvilágban.

Másképp készültök egy külföldi fellépésre, mint egy hazaira? Változtattok például a setlisten?

Szűcs Levente (ének): Nagyjából ugyanazzal a listával megyünk, talán egy-két angol dallal többet játszunk. Szerencsére a zenénk egy része, a hopp-hopp, univerzális nyelv, de volt már olyan is hogy spanyolok éneklik a magyar szövegeinket, ami nagyon különleges érzés. Itthon vagy külföldön zenélés között nincs különbség, ugyanúgy oda kell rakni magadat mindenhol.

A szövegeitekben mindig ott van a vidámság mellett a sötétség is: nehéz ennek ellenére ultravidáman előadni őket?

SzL: Szerintem nem minden dalt játszunk el ultravidáman, mert nem mindegyiknek áll jól. Komorabb vagy dühösebb dalt is előadhatunk vagy írhatunk nyugodtan, nincs mosoly kényszer. Viszont tényleg jellemző sok nótánkra a sírva vigadás hangulata, hiszen nincsen öröm bánat nélkül. Ilyen az élet és mi segítene jobban egy nehéz időszakon vagy problémán, mint hogy kiírod magadból és pozitív köntösbe bújtatod? Ez a mi terápiás receptünk.

Milyen érzés, hogy ti nyertétek meg a Nagyszínpad! döntőjét? Mit gondoltok, mi emelt ki titeket a többi versenyző közül?

Elképesztő érzés, hogy ennyire erős kemény mag áll mellettünk, akik aktívan részt vettek a szavazásban. Nekik köszönhetjük azt, hogy a Nagyszínpadra segítettek Minket. Valószínűleg egy kizárólag szakmai zsűri által pontozott versenyt nem nyertünk volna meg ugyan, de felemelő érzés volt, ahogy a közönségünk összetartott! A nyereség édes ízét azóta érezzük, de nem feledkezünk el arról, hogy a lényeg csak most jön; a NSZ-os koncertműsorra koncentrál a zenekar, szeretnénk, ha sok olyan emberhez tudnánk eljuttatni a sírva vigadás életérzését, akik még csak nem is hallottak róla.

Mik a terveitek az elkövetkezendő hét évre?

Muhari Krisztián (trombita): A zenekar szeretne télen egy új nagylemezt kiadni. Az elmúlt években sokat fejlődött a csapat, szükségünk van arra, hogy az új tapasztalatokra alapozva készítsük el a következő albumot, amelyet már a zenekar és a közönségünk is nagyon vár. Célunk, hogy amit kapunk az élettől abból kihozzuk a legjobbat a jövőben is.


A cikk elkészülését a Cseh Tamás Program és a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.
cstp-logo-web-smallnka_hu

Leave a Comment