Bodrogi András | Szeretek dolgokat beindítani

Az A38 Hajó szeptemberben négy új YouTube-csatornát indított. A csatornák célja, hogy az A38 fantasztikusan gazdag koncertfilm-archívuma a lehető legtöbb emberhez eljusson. Most már több mint hetven koncertfelvétel, összesen 700 szám elérhető, többek között a Laibach, a Raveonettes, az Amorf Ördögök, Péterfy Bori, az Ivan & The Parazol, Frank Turner, a Kraak & Smaak, a Punnany Massif, a Brains, a Madball, az Animals As Leaders A38-as koncertjei. A rendszeresen frissülő csatornákról, létrehozásukról, céljukról és jövőjükről beszéltünk a hónapokig tartó előkészítés levezénylőjével, Bodrogi András onlinemédia-szakértővel.

Hogyan kerültél az online zenebizniszbe, milyen korábbi tapasztalataid vannak ezen a téren?

A zenehallgatás és zenélés mindig központi része volt az életemnek. Ebből lett zenei lexikális tudás, abból meg zenei szerkesztés tévéknél, rádióknál. Idővel, némi marketingtudással felvértezve kerültem marketingmenedzseri állásba az EMI magyarországi leányvállalatánál. Itt véletlenszerűen talált meg egy – akkoriban new media managernek nevezett – pozíció. Ez 2003 körül volt, és abban az időszakban indult el a digitális zeneterjesztés nemzetközi szinten is. Itthon akkor főleg a csengőhangok meg a mobiltartalmak mentek nagyon. Én kezdtem felépíteni az EMI Magyarország digitálisan értékesíthető katalógusát. Voltaképpen az addig CD-n meg bakeliten megjelenő Koncz Zsuzsa- és Republic-lemezeket kellett digitalizálni és átalakítani a megfelelő formátumba. És persze megtalálni azokat a – piacon akkor még nem is létező – partnereket, akik ezt értékesítették volna. Meg persze olyan fogyasztók elé kellett vinni, akiknek nem volt hajlandósága bankkártyával fizetni. Épült már a kínálat – például a T-Online zeneáruház, ami később track.hu lett, majd a songo.hu –, de kereslet még egyáltalán nem volt. A mobiltartalom viszont nagyon hasított.

Így talált meg ez a digitális dolog, és így kezdtem végül is a nulláról. Az EMI nemzeközi csapata tanított ki, Londonban azt mondták, hogy „ti vagytok, akik ezt fogják csinálni, itt van négymillió prezentáció, tanuljátok meg és csináljátok!”

Ez nagyon jó alap volt ahhoz, hogy később képes legyek nagy mennyiségű tartalmat menedzselni, feldolgozni, átlátni a folyamatot, a jogi hátteret, az értékesítést támogató marketingelemeket. A piac persze nem létezett, de az EMI tolta a számokat, amiket el kellett volna érni. Aztán egy ideig voltam Svédországban, ahol pont azt vizsgáltam, hogy az internet meg a minket körülvevő digitális eszközpark és online világ hogyan és miként hat a kreatív iparágakra. Dolgoztam a Magyar Zenei Exportiroda projektmenedzsereként is. Aztán Gál Róbert kollégámmal és barátommal építettük fel Közép-Kelet-Európa egyik legnagyobb digitális disztribútorát és YouTube-partnerét, a WM Music Distributiont.

Ha már a YouTube szóba került: hogy látod a YouTube szerepét a digitális zeneterjesztésben? Valóban annyira meghatározó?

Ezt a kérdést két részre kell bontani. Az egyik, hogy a fogyasztók, pontosabban a kreátorok már a YouTube-on nőnek fel. Rengeteg zenészkarrier szinte kizárólag a YouTube-on épült ki, ott él, ott működik, és onnan jelenik meg fizikai térben, koncerteken. Ez nagyon érdekes és intenzív folyamat. Elképesztő mennyiségű videót töltenek fel, elképesztő mennyiségű videót fogyasztanak. A másik oldala a szellemi termékek átadása, az értéktranszfer kérdése. Mennyire kell kreatívnak lennie az alkotóknak? A YouTube nagyon dinamikusan és folyamatosan változó közeg és platform abból a szempontból, hogy mit lehet elérni videóformátumban is megélő szellemi termékekkel.

A YouTube-os munkám során számtalan olyan kreátorral találkoztam, aki már ténylegesen ebből él. Van olyan itthoni csatorna, ami nemzetközi szinten is a top 100-ban van, 3-4 milliós feliratkozói bázissal. Bárhol a világon fel tudsz építeni egy ilyet, csak egy jó ötlet kell hozzá. Néha nagyon egyszerű és banális ötlet, de ha csak a zenénél maradunk, a kreativitás elképesztő mélységei tárulnak fel. Régebben ez nem volt. Imádom például Kutimant, aki a mások által feltöltött zenéket illeszti egymásra és alakít belőlük saját világot.

Az A38 csatornái ennél némileg hagyományosabbak, műsorszerűbbek. Mi fogott meg téged ebben a projektben?

Először is, kemény A38-rajongó vagyok. Konkrétan törzsvendég. Életem tíz legjobb koncertjéből három-négy biztosan itt volt. Van egyfajta érzelmi viszony, és nagyon bírtam az általam ismert, itt dolgozó kollégákat is. Régóta figyeltem az A38 növekvő katalógusát, és már akkor látszott, hogy itt egy európai szinten is egyedülálló archívum épül. Aztán sok beszélgetés után megszületett a döntés, és én amúgy is szeretek begyújtani, beindítani dolgokat. Rengeteg olyan vadonatúj feladat van itt is, ami nem létezett két éve.

Milyen nemzetközi példákhoz és mintákhoz lehetett fordulni a csatornák kiépítésekor?

Eleve annak felmérésével indult a dolog, hogy igyekeztünk megnézni, mit csinál az online zenefogyasztó – vagy mit fog csinálni két év múlva. Milyen formátumot alkalmazzunk, saját platformra menjünk-e vagy videómegosztóra… Ezeket kellett körbejárni. Megnéztük személyesen is a brüsszeli klub, az Ancienne Belgique gyakorlatát. Mit miért csinálnak, miért úgy, mik a nehézségek, a buktatók? Beszéltünk a Melkweg és az egykori, korát messze megelőző Fabchannel alapítóival. Vagy ott van a Berlini Filharmonikusok példája, ami egyébként teljesen eltér az A38-as mintától, hiszen ott egy saját zenekar játszik jogilag nem problematikus műveket, nagyon jól célozható fogyasztói közösségnek, saját platformon, előfizetéssel. A YouTube-on talán a VEVO volt, ami ilyesmivel próbálkozott. Ott voltak például stílusok szerint lebontva a csatornák, és egy nagyon gyorsan, dinamikusan növekvő projekt volt. Most inkább az látszik, hogy ők mindenképp el akarnak szakadni a YouTube-tól mint platformtól, és saját platform építésén dolgoznak.

Körülbelül ötven filmmel, több száz számmal indultak az A38 csatornái. Ezek között nagyon sok magyar produkció van. Szerinted miért éri meg egy magyar zenekarnak jelen lenni ezeken a csatornákon?

A Hajón van egy európai szintű technikai háttér, meg persze stáb, amivel és akik felveszik a koncerteket. Brutális összegbe kerülne ezt zenekarként megcsinálni. A zenekarok promóciós céllal megkapják az anyagokat. Az A38-at önmagában egy nagyon jó és erős brandnek tartom. Amióta elkezdtük ezt, és naponta idejárok, látom, ahogy négy helyszínen mennek a koncertek és partik, már-már kakofón párhuzamosságban. A zenekarok számára nagyon fontos, hogy ezek a felvételek eddig kezeletlenül voltak feltöltve a YouTube-ra. Nagyon sok esetben a fehasználók simán felveszik a tévéből, és feltöltögetik az anyagokat. Most már jó minőségben, jól márkázva, optimalizált metaadatokal, jogilag rendezett formában kerülnek fel, így a magyar szerzőknek jogdíjbevételeket is generál.

Mi lehet ennek a jövője, hova fejlődhet két-három év múlva?

Science fiction? Magyarország elég jó hely, mert itt lehet kísérletezni, és úgy látom, hogy nemzetközi zenekarok is engedik ezt. Számukra ez lehet egy közép-kelet-európai kapu. A YouTube lehetőséget ad arra, hogy nagyon flexibilisen egyezzünk meg, akár területileg leszűkített jogokról. Ha ez sikerül, és mondjuk feldolgozzuk mind az ezerötszáz koncertet, és lenne tizenötezer track, szépen feldolgozva – hát ilyen jelenleg nincs máshol! Akár egy önálló on demand, azaz egyedi igény szerinti élőzenei platform is lehet. Kialakulhat egy lojális közönségréteg, amelynek magja eddig is kedvelte az A38-at. Akár még a Netflixen is elérhetőek lennének egyes koncertfilmek, mindez annak a függvénye, hogy milyen jogi megállapodásokat sikerül kötni. Az A38 eddig is igyekezett lojálisnak maradni a zenészekhez, és nem arról van szó, hogy óriási nyerészkedés lenne ebből az első években. De nagyon jó lenne, ha kiépülne az A38-nak mint márkának egy olyan lába, amely tökéletesen kihasználja mindazt, ami itt felépült. Itt van program, tévéstúdió, vezérlő, technika, szakemberképzés – minden adott a sikerhez.