Az egyik legtehetségesebb, legműködőképesebb fiatal hazai gitárpop zenekar a 2012-ben alakult négytagú hódmezővásárhelyi Twentees, mely február 20-án az A38 Hajó szervezésében az Akvárium Nagyhallban lép fel a holland Kensington előtt. “Az MTV-korszak gyermekei: a legkülönbözőbb angolszász gitárzenéken nőttek fel”, mondják magukról. Most Balázs Konrád frontember mesél többek közt élete meghatározó dalairól, lemezeiről, és koncertélményeiről.
Életed zenészei és lemezei, akik, és amelyek miatt hangszert ragadtál és dalokat írsz?
A bátyám. Nyolcéves voltam, amikor gitározni kezdett, akkoriban mindent csináltam, amit ő is, muszáj volt majmolnom a gitározással. Körülbelül tíz éves koromban kezdett el komolyan érdekelni a zenélés, az első komoly kattanásaim a Nirvana, a Red Hot Chili Peppers és az Incubus voltak. Pontosabban ezeket megelőzően volt egy tojáshéjas rocker-korszakom, AC/DC, Guns N’ Roses, Metallica és a hasonló kötelező, vásáros pólókon szereplő zenekarok, a magyarok közül meg Tankcsapda és Junkies. Az első indie-kattanásom a Bloc Party debütalbuma volt, azt a mai napig végigtombolom néhány havonta. Számomra megkerülhetetlen lemezek ezen kívül: Radiohead – In Rainbows, Coldplay – Parachutes, The Vaccines – What Did You Expect from The Vaccines, Queens Of The Stone Age – Songs For The Deaf, és még nagyon sok, amik hirtelen nem jutnak eszembe. Gitárosként John Frusciante a legnagyobb hősöm, RHCP-n innen és túl. Nemrég rájöttem arra is, hogy istenként tekintenek a Twenty One Pilotsre is, akik hatalmas esztétikai értékű popslágereket írnak és pofátlanul jó zenészek.
A legfontosabb dolgok, amelyek miatt még mindig zenélsz?
Az öröm és a transzcendens állapot, amit a zenélés okoz, meg a sikervágy. Van, hogy két órát zenélgetek a próbatermünkben levegővétel nélkül, közben baromi jól érzem magam, de az első, amire gondolok, az, hogy akkor ez a dal bárcsak azt jelentené valaki számára, mint amit én érzek a kedvenc zenekaraim hallgatása közben vagy a koncertjük alatt. Hazudik az a (zenekarban játszó és azt komolyan vevő) zenész, aki azt mondja, hogy egyáltalán nem érdekli a siker. A közönség és a pozitív visszajelzések engem legalább annyira ösztönöznek a zenélésre, mint maga az öröm, amit a tevékenység okoz.
Dalok, melyeket bárcsak te írtál volna?
Bloc Party – Like Eating Glass, Twenty One Pilots – Heavydirtysoul, Supernem – Tudományos-fantasztikus pop, Florence + The Machine – Queen Of Peace, Kasabian – Fire, Tame Impala – The Less I Know The Better, de ha nem én válaszolnék a kérdésekre, biztos máshogy nézne ki a lista.
Koncertek, amiket sosem felejtesz el?
Friss az élmény, életem showja egyértelműen Sia szigetes (nem is koncertje, hanem) produkciója volt. Emellett Kings Of Leon (Sziget 2015), Incubus (Rock in Vienna 2015), Florence + The Machine (Sziget 2015), és bár azokat gyakran elfelejtem, de minden fesztiválos-nagyszínpados, részegen végigtombolós Vad Fruttik.
Koncertek, amelyek bárcsak sosem értek volna véget?
Zenekarként általában bosszankodva jövünk le a színpadról, hogy mi mindent csesztünk el, de amikor a Honeybeast előtt nyomtuk Szegeden teltház előtt, 450 embernek a Hungiban, az hatalmas élmény volt. És ha nem történik valami nagyon nagy gáz, akkor a kensingtonos buli egyértelműen felkerül majd az első helyre, életünk koncertje lesz. Nézőként egyértelműen az Incubus volt ilyen, másfél óránál tovább nem nagyon tudok élvezni egy koncertet, de amikor ők abbahagyták ennyi idő után, úgy éreztem, hogy még legalább egy óráig elhallgatnám.
Pillanatok, melyek bárcsak sosem történtek volna meg, de ma már nevetni tudsz rajta?
Miki (Prjevara Miklós gitáros-billentyűs) esései a színpadon, és amikor Tokát (Böjti Tamás basszusgitáros) beégettem a közönség előtt, hogy miért nem beszél, amíg én a gitárcserével és a hangolással vagyok elfoglalva. Amúgy szerencsére sok kínos pillanatunk nem volt, inkább italgőzös összeszólalkozásokból adódó minimális sértődések, amelyek egy nap alatt elfelejtődtek és a közönséghez el sem jutottak.
Milyen lesz a Twentees idei éve?
Nyárig vannak meg a terveink, februárban és áprilisban kiadunk 1-1 single-t, ezektől és a kensingtonos buli utószelétől függ majd, hogy mennyire tudunk előre haladni. Most már tényleg szeretnénk megcsípni egy országos turnét valamilyen nagy név előtt előzenekarként, ezen is dolgozunk.
KÖVESD AZ A38 BLOGJÁT!
A cikk elkészülését a Nemzeti Kulturális Alap Hangfoglaló Programja támogatta.
