Jakab Péter (b) a Jazzékiellel utoljára 9 éve játszott az A38 Hajón: akkor is, most is Pálinkás Tomi (j) zenekara társaságában
Zűrös évek álltak a valamikor Dunaújvárosban alakult Jazzékiel mögött, amikor 2011-ben hosszabb szünetre vonult az együttes. Amióta visszatértek, termékenyebbek, mint valaha. Most új albumra készülnek, szeptember 6-án edig az A38 Hajón koncerteznek. Jakab Péter énekessel beszélgettünk.
A 2000-es éveket végig toltátok, aztán 10 év után 2011-ben hosszabb szünetre vonult el a zenekar. Mi volt ennek az oka? Mik voltak az első tíz év legfontosabb stációi?
Tízen x éven keresztül nyomni valamit maximumon, az elég sokat kivesz az emberből. Mi nagyon szerettünk belemenni, megélni amiről beszéltünk. Maga az életmód, az életmód következtében a járulékos tünetek – mint a depresszió vagy a pánikbaj – illetve a saját magunk által támasztott elvárások megugorhatatlanságának koordinátarendszerében elvesztünk picit. A legfontosabb pillanatok amúgy a lemezek és az azokat megelőző zenei változásaink voltak. De fontos pillanatok voltak a tagcserék is. Kurva sok szép és szar emlék, izgalmas mérföldkő volt, de az első 10 év alatt fele annyi kézzel fogható dolgot sem csináltunk mint az elmúlt néhány évben. Azért be kell látni: totálisan szét voltunk esve és picit élveztük is az elveszett ember karaktert. Én legalábbis biztosan.
Benne volt a pakliban akkor, hogy vége lesz a Jazzékielnek? Mi volt az, ami miatt mégis úgy döntöttetek, hogy folytatjátok?
Benne volt persze. Viszont volt egy félkész lemez a fiókban, ráadásul elég erősnek is éreztük ahhoz, hogy ne hagyjuk veszni. Ez volt a Másokat szeretni ugyebár. Meg hát mi barátok is vagyunk mindannyian, nagyon szeretjük egymást. Ez soha sem volt kérdés. A szünet után – de igazából talán a Téli Mesék óta így van – a legradikálisabb változás a belső működésben, hogy sokkal markánsabban vagyok jelen mint zenei producer és sok projektet éppen ezért, teljesen szabad kezet kapva a többiektől, magam viszek néha végig.
Mi történt veletek a köztes években?
Szabóék a Grand Mexican Warlockot csinálták 200%-on, Milán pedig először a Carbonfoolsszal, aztán a Biebersszel jelentős sikereket ért el. Születtek gyerekek, családokat alapítottunk. Szóval gatyába ráztuk magunkat, mert néhányan már elég szar állapotban voltunk.
A három év szünet az együttes zeneiségében is jelentett változást vagy ott vettétek fel a fonalat, ahol 2011-ben letettétek? Egyáltalán, hogyan formálódott a Jazzékiel zenei világa?
Az első évek zenei dolgaihoz semmi köze szinte annak a Jazzékielnek, amit ma láthat és hallhat a közönség. Ezt csodásan leválaszthattuk volna, amikor a Holy Shitet csináltuk. Akkor volt róla szó, hogy megváltoztatjuk a nevünket, de nem volt hozzá elég merszünk: viszonylag jó nevű budapesti klubzenekarnak számítottunk. A Holy Shitig egy félamatőr, elég limonádé kis zenekar lehettünk külső szemmel nézve. Onnantól kezdve viszont, úgy gondolom, elég jól követhető a fejlődés és a folyamatos változás. Amikor felvettük a fonalat, akkor ugyanonnan folytattuk, ahol letettük, mert minden lemezen igyekszünk egy olyan kiskaput hagyni, amin tovább tudunk lépegetni. Annyi előnyünk volt, hogy pár év távlatából nézve könyörtelenebbül ki tudtunk húzni az oda nem illő dolgokat a legutóbbi lemezről, külsőbb szemmel, érettebb aggyal tudtuk összerakni. Amúgy magam részéről bátran kijelenthetem, hogy picit geek vagyok, formátumbuzi. A bakancslistán van egy csomó megjelenési forma, de vesszük őket szépen sorra. Ezért lehet az, hogy minden évben kijövünk valamivel: 7inch, remix-kazetta, live album, B-oldalas lemez, feldolgozások. Most a negyedik nagylemez mellett egy DVD van a csőben a 15 éves Müpás koncert anyagával, ami persze egy idejétmúlt formátum, de minket ilyen apróságok soha sem zavartak.
Ha jól tudjuk, új dalokon, új lemezanyagon dolgoztok. Mesélnél erről?
A negyedik lemez készül, a megjelenése még eléggé képlékeny. Áron tanyáján felvettünk 7 új dalt, természetesen a szövegírás része a dolognak picit döcögősebb. A Másokat szeretni zajos világán haladunk tovább, de ezt egy frissebb, energikusabb, kevésbé nyomasztó cucc formájában szeretnénk kihozni a végén.
