Az építészet számomra legalább annyira fontos, mint a zene | mïus

A szokásokhuz híven ez a koncert is más lesz, mint az eddigiek: az Attaray Visual csapatával érkezik az A38 hajóra szombaton a mïus. Fotó: Lisa Herpin

Kevés hazai koncertje egyikét adja szombaton a mïus a CAFe Budapest keretében az A38 Hajón. Magyarország egyik legkülönlegesebb audiovizuális projektje külföldön is népszerű: pár hete például Rómában adtak teltházas koncertet a Live Cinema Festivalon. Erről, új lemezükről és némi háttértönétről kérdeztük a zenekarvezető-producert, Álmos Gergőt.

Milyen élményekkel és „eredményekkel” tértetek haza Rómából?
Rómába a nemzetközi Live Cinema Festival felkérésére utaztunk el Sztojánovits Andival (Attaray Visual), valamint a Római Magyar Akadémián tartottunk előadást mindketten. Nagyon szuper élményekkel tértünk haza, teltházas lett a koncertünk, ahova sokan sajnos nem is fértek be. A római közönség fantasztikus volt, végig figyelemmel kísérték a koncert minden rezzenését, és utána is nagyon sokan odajöttek hozzánk beszélgetni. Szakmailag is sok új ismeretségre tettünk szert, és nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk.

Abban, hogy gyakorlatilag csak vizuálokkal álltok színpadra, nyilván nagy szerepe van az építész foglalkozásodnak is. Hogyan néz ki a folyamat a koncepció lefektetésétől a színpadra vitelig? Te hol és mennyire veszel részt benne?
Valószínűleg nagy szerepe van ebben a civil szakmámnak, mindent szeretek koncepcionálisan felépíteni, és a zeném is elég cinematikusnak számít, amihez adja magát a vizuális lekövetés. A munkafolyamat alapvetően úgy zajlik, hogy Andival együtt leülünk, és kitaláljuk a fő koncepciót, színpadképet, zenei ívet. Már három éve dolgozunk együtt, és az első pillanattól egy nyelvet beszéltünk. A lefektetett koncepció alapján pedig Andi a zenére inspirálódva kitalálja, megalkotja és kidolgozza a vetítést. Közben én pedig Szipákkal (Szilágyi Ákos barátom) a vetítéssel összhangban kitaláljuk a lámpáinkat. Ezeket Ákos programozza és építi, én pedig zeneileg programozom, mivel ezek mind az élő szettembe építve hangjegyekkel vannak vezérelve.

Mindig – ahogy most mi is – megemlítik a civil munkádat, ez fontos része a zenekar imidzsének is. A full time zenész-létre nincs esély?
Igazából ettől a csapdától, hogy éjjel-nappal zenész legyek, kicsit menekülök. Ugyanis azt tapasztaltam magam körül, hogy a full-time zenélés – azaz, hogy teljesen abból éljek meg – nagy felelősséget és terhet rak az emberre. És akkor elindulhatnak olyan folyamatok, amikor nem a zenédet találja meg a közönséged, hanem elkezdesz a közönségednek zenét írni. Valamint az építészet számomra legalább annyira fontos, mint a zene, és a két terület alkotási metodikában nem is nagyon különbözik. Ez a fajta kettősség nagyon inspirálóan tud hatni egymásra.

Az, hogy sok énekessel és időszakonként eltérő vizuálos csapattal dolgozol együtt, valahol azt sejteti, hogy nem is célod, hogy folyton turnéképes, egységes zenekart csinálj. Ezt hogy látod?
A mïusnak három éve van egy alap zenei csapata Gulyás Kristóffal és Mezey Tamással, ami bármikor készen áll időszakosan turnézni, így mentünk tavasszal is a német-cseh turnénkra. Igazából ennek egyedül az előzőekben említett kettős élet vet csak gátat. Úgy rendezkedtünk be, hogy évi max. 8 koncertet adunk, így a minőséget és az érdeklődést is tudjuk tartani. Idén ebből 5 külföldön volt, úgyhogy most itthon kicsit keveset játszottunk. Énekes fronton pedig van egy jolly-jokerünk, akit Hegyi Dórinak hívnak, és ő bármikor be tud ugrani a külföldi előadók helyett is. De például tavasszal Berlinbe a lengyel Raffal mentünk, Rómába meg Dórival. Én szeretem ezt a változatosságot a mïus körül.

A Hajóra a képen látható felállásban érkezik a zenekar, Hegyi Dóri mellett vendégük lesz a lengyel énekes, Rafal Skowroński is. Fotó: Lisa Herpin

A Hajóra is Raf jön veletek, aki énekel az idén megjelent Twentytwo 22 nagylemezen is. Hogyan találkoztatok és kezdtetek el dolgozni?
Raffal az Isola c. EP-n dolgoztam először. Horváth Orsi, a menedzserünk hívta fel rá figyelmem, aki egy ideje követte a lengyel Jóga zenekart, ahol Raf énekel. Leveleztünk sokat, és eljött Budapestre stúdiózni 2016-ban, és azóta is nagyon jó barátok vagyunk. Igazából mindig jókat nevetünk azon, hogy olyanok vagyunk mintha testvérek lennénk, csak messze sodort minket a sors. 

Hogy-hogy ő az első férfi hang, aki közreműködik a produkcióban?
Mindig is kerestem a megfelelő férfi hangot a zenémhez, de sosem leltem rá. Valahogy nem volt meg másban az a fajta tonalitás, hangszín és az az intelligens érzelmi többlet, amit megkívánt az atmoszféra. Igazából számos jó magyar férfi hang van itthon, de egyik se passzolt úgy igazán.

Mesélj az új lemezről! Mit jelent számodra, mi a kedvenc dalod róla, hogyan zajlott a folyamat?
Talán ez az első olyan lemez, amivel már majdnem 100%-osan elégedett vagyok, azok után is, hogy több idő eltelt.  Mindig változik, melyik a kedvenc számom róla, de az elejétől fogva számomra a legerősebb a Torso volt, amit talán alátámaszt a BBC-premier is. Emiatt is készült ehhez a Brandt Brauer Frick és a Vessels-remix is. De imádom a Dóris dalszövegek intellektuális szellemességét is, vagy a Hunters in the Storm nagyzenekari elemeit is. Ehhez a számhoz van is egy sztori, amiről talán még eddig nem is meséltem. A szám eredeti címe a „Hunters in the Snow” lett volna, ugyanis képileg róla nekem rögtön a Bruegel „Vadászok a hóban” c. festménye ugrott be. Aztán valahogy véletlen a dalok regisztrációjánál elírtam Storm-ra a Snow-t, amit már csak hónapokkal később vettem észre, mikor a vinyleket préselték. Meggyőződésem, hogy tudat alatt a 11 éves énem írta át, aki rongyossá hallgatta a „Riders on the Storm” Doors klasszikust. =)

Egy lemezkritika szerint a 2016-os Isola EP-n megtalált, „sötét” utad folytatódik rajta. Számodra is ez lett az igazi mïus-hangzás, vagy további kísérletezések jönnek?
Alapvetően ez szerintem igaz, talán ez az Isola-tól kicsit “világosabb”. Sokan mondták, hogy “Gergő, ezek szinte vidám dalok… persze hozzád képest.” =)

Az biztos, hogy mivel ez a lemeztrilógia záró volt, jövőre lesz egy nagyobb váltás, ami koncepcionálisan már jó ideje érlelődik.

Mi lesz fókuszban a Hajós műsorban (akár zeneileg, akár vizuálban)?
A hajón most igazából a római koncertet hozzuk el annyi különbséggel, hogy itt most tárgyakra fogunk vetíteni (mappelni), kicsit felturbóztuk a lámpaparkot, valamint Dóri mellé Raf is ideutazik Londonból. Aki volt már koncertünkön, annak is biztos új lesz, hogy az eddigi monokróm világból kicsit kikacsintunk a színek felé. Úgyhogy nagy izgalmakkal várjuk mi is a szombat estét.

 

Leave a Comment