A hipnotikus és érzéki elektronikus pop megalkotása | Agavoid – Ahoy!

Hosszú utat járt be az AGAVOID, mióta a Kikeltetőben először felhívták magukra a figyelmet 2015-ben. Az alkotóközösségek fontosságáról, inspiráció forrásokról és arról kérdeztük őket, milyen tanulságokkal gazdagodtak az ismertség felé vezető ösvényeken.

A KERET blog Kikeltetőjében figyeltek fel rátok először, ezt követően nagy utat tettetek meg, mondhatni megmásztátok a zenei ranglétrát. Mit gondoltok miért nehéz egy kezdő zenekarnak az érvényesülés manapság?

Kristóf: A social media és a streaming alapjaiban rengette meg a zeneipart szerintem, amikor mi kezdtük, akkor még sokkal átláthatóbb volt a helyzet. Jelenleg mindenki zsebében ott a mobilnet, a Spotifyon, vagy az épp használt felületen meg az elmúlt sok évtized teljes tartalma, emiatt nagyon nehéz új dolgokról meggyőzni az embereket. A social media felületek sem segítenek, mert mindenféle algoritmus, tagek határozzák meg, hogy mi kerül a szemünk elé. Nagyon sok kontentet kell gyártani, hogy a folyamban maradj, és nem mindenkinek van erre affinitása, aki tehetséges alkotó.
Emellett Budapesten nagyon sok kis és közepes klub zárt be az elmúlt években, amik táptalajt adhattak sok feltörekvő formációnak, és erre rájött még a lockdown időszak is. Talán mostanában kezd rendeződni a helyzet, nyitott sok új hely az elmúlt fél évben, amik platformot adhatnak a friss formációknak.

Bálint: A szórás, sok az új zenekar, és a social mediában szinte folyamatosan jelen kell lenni, két megjelenés és fellépés között is, mindezt úgy hogy az algoritmusokban elvesznek a posztok, és még a fizetett tartalom sem jut el legtöbb esetben a közönséghez.

Mit gondoltok, hogyan és mivel lehetne segíteni kezdő zenekaroknak annak érdekében, hogy érvényesüljenek, elérjék céljaikat? Mi a legnehezebb az előrejutásban?

Kristóf: Csomó szuper lehetőség van, például az említett KERET Kikeltető, vagy az Electronic Beats válogatás lemez pályázata. Az, hogy 2022-ben zenei pályára készülsz, az azt jelenti, hogy a folyamat összes részletéhez érteni kell valamennyire, legyen az graphic design, poszt írás, booking menedzselés, stb. Amivel lehet segíteni, az például a kiadózás, amit csinálok már PLUTO Sound néven hét éve, csomó új projektet adtunk ki, akik azóta beépültek a koncertek, klubok világába. A legnehezebb az a tartós „tartalom” gyártás, nem mindenki tud produktumként gondolni a zenére, sokkal inkább művészeti, érzelmi önkifejezés. Ha nem jön, akkor akár nem jön évekig, és utána megint elölről kell felépíteni egy csomó mindent, legfőképp a közönség érdeklődését.

Sok művészeti ágból is inspirálódtok, pontosan milyen projektjeitek vannak az AGAVOIDON kívül?

Kristóf: Az AGAVOID mellett a fő projektem a korábban említett PLUTO Sound kiadó, ami többnyire elektronikus zenei kiadványokkal, és ehhez csatolható buli sorozattal foglalkozik. Tavaly például megjelent egy öt részes válogatás sorozat digitálisan és kazettán is, amin több mint harminc előadó friss, máshol nem, vagy csak később megjelent számaival.
Készítek zenéket a SYNONYMS nevű duó projektemmel is, amit Matos Gergővel közösen hoztunk létre, hamarosan meg is jelenik a legújabb EP, és szóló artistként is szoktam live, DJ szetteket játszani, ezzel a projektemmel is megjelentetek hamarosan két új számot.
Főállásban pedig a BOOKR Kids cégnek dolgozom, mint hangvágó, mastering engineer, és sound designer mindenféle interaktív hangoskönyvön, rajzfilmen.

Dalma: Korábban részt vettem az Isle of man-ben vendég énekesként és idén két különböző eladóval is alakulóban van egy-egy közös szám. A kollabokra abszolút nyitott vagyok, ha megvan a közös hang és mindegyik fél ki tud teljesedni. A zenélés mellett a vizualitás, a fotózás és a grafikai munkák nagyon közel állnak hozzám. Pár hónapja pedig elkezdtem táncolni, waacking órákra járni és nagyon feltölt. Örülök, hogy ebben a közösségben lehetek, kedves a csapat és nagyon felszabadító egy új dolgot megtanulni, ami szintén muzikális jellegű. Egyébként számomra bármelyik művészeti forma inspiráló lehet, sőt vannak olyan helyzetek, amikor leginkább az inger hiánya késztet arra, hogy tegyek valamit és hozzam ki magamból a legtöbbet, amíg csak tudom csináljam.

Bálint: Phloberon néven van egy szólóprojektem, ami kisérleti ambient, drone és film zene határán mozog, idén fog megjelenni az első EP és több Remix és Rework is, emelett vizuállal is foglalkozom, Vj-ztem a Corvin Tetőn és fesztiválokon, Kolorádón, az erdélyi Mumushon és az Ubik Eklektiken.

Hogyan születnek a dalaitok? Például ki hozza a témákat?

Kristóf: Ahány szám, annyi féle, sokszor Dalma hoz egy dallam ötletet, szöveg részletet, és arra kezdünk dolgozni, máskor én írok, készítek valami instrumentális alapot, és azt kezdjük el együtt kitalálni, hogy mindenkinek a világába beleférjen.

Dalma: Igen, ez teljesen változó, vannak olyan helyzetek is, hogy külön hozunk egy-egy témát, hangulatot, motívumot és nagyon hamar összeáll a teljes kép, máskor pedig hónapokig illesztgetjük a kirakós darabjait. Általában a dallamot sokkal hamarabb kitalálom, mint a szöveget. Ha szöveg készül, akkor már egyből dallamokkal társítom és fel is veszem magamnak jegyzetként.

Bálint: Van, hogy hozunk ötleteket és sokszor egy jammelésből születik meg egy-egy szám fő hangulata, ami idővel kristályosodik ki egészé.

Ki, vagy kik azok, akik előtt nagy álmotok lenne játszani?

Kristóf: Hatalmas példaképeim a DARKSIDE, vagy például a Weval, de sorolhatnám nagyon sokáig, hogy kikkel lenne szuper együtt koncertezni!

Dalma: Nagyon szuper lenne egyszer Sevdaliza, Weval, Monolink vagy HVOB előtt zenélni.

Bálint: A Weval és DARKSIDE örök favorit, de Ultraísta vagy Kelly Lee Owens is szuper lenne.

Korábbi próbatermetek az azóta megszűnt Keleti Blokkban volt és tudtommal itt is ismerkedtetek meg. Mit gondoltok, a Blokkhoz hasonló alkotóközösségek fontosságáról? Mi ezeknek a pozitív és negatív oldala?

Kristóf: Szerintem nagyon fontos a jó közeg az alkotáshoz, egy olyan hely, ahol sok másik inspirált ember dolgozik, lehet velük kontaktolni, motiválni egymást. Jelenleg a Nyolcésfél Inspirációs Övezetben van a bázisunk, ez a hely az elmúlt másfél évben kezd nagyon hasonlítani a keleti blokkos hangulatra, alakul a közösség. A hátránya lehet ezeknek a helyeknek a bizonytalanság, amit a Keleti Blokk utolsó éveiben tapasztaltunk, nem lehetett tudni meddig maradhatunk ott, ez sok alkotóra demotiválóan hatott szerintem.

Bálint: Egy közösségi térnek van egy óriási ereje, impulzusokat és motivációs energiákat tud adni az embernek az alkotáshoz, hasonló művészekkel találkozni, beszélgetni. Izgalmas közös projektek, kapcsolatok alakulhatnak itt. A Blokknál szerintem a negatív az volt amikor már tudtuk hogy nem tart örökké, s ez már az utolsó egy-két évben a fejünk felett volt és ez ráült a közhangulatra, és a Nappali, a találkozó hely bezárása is elfojtotta ezt a kreatív flow-t, ami az épületben volt.

Amikor elakadtok egy témával, dalszöveggel, beáll a “writer’s block”, hogyan szoktatok túllendülni rajta?

Kristóf: Annyi a trükk, hogy egyszerre több ötleten is érdemes dolgozni, mert ha az egyik számmal elakadsz, elő lehet venni egy másikat, ami lehet egy pillanat alatt beindít. Viszont szerintem az írást nem lehet erőltetni, mert pont az veszi el az őszinte, hirtelen jövő hangulatot. A legtöbb jó szám alapja hamar megvan, utána meg akár hónapokig megy rajta az aprólékozás, alakítgatás. Ha nem jön semmi jó ötlet, akkor kell elkezdeni jammelni, vagy gondolkodni új hangszíneken, dob mintákon. Annyi részlete van a zeneírásnak, ki lehet tölteni az időt mindig, aztán egyszer csak eljön az a pont, hogy megint írsz egy nagyon jó témát egy óra alatt.

Mit tanácsolnátok azoknak, akik fontolgatják, vagy éppen most lépnek a zenekar alapítás utcájába?

Kristóf: A legfontosabb, hogy nem szabad azt várni, hogy majd téged felfedeznek, minden tőled telhetőt meg kell tenni az előrejutáshoz. Szerintem az is fontos, hogy barátokkal zenéljen az ember, mert ha bejön a dolog, akkor velük fogsz nagyon sok időt eltölteni kis szobákban, stúdiókban, autókban, muszáj, hogy meglegyen az összhang.

Mi a legnagyobb tanulság, amivel gazdagodtatok a zenei karrieretek során? És mi volt a legmeglepőbb élmény?

Kristóf: A legnagyobb tanulság talán az, hogy amikor a legmélyebb ponton tartasz, akkor sem szabad feladni a zenélést, mindig elsősorban magadnak kell csinálni, öngyógyító folyamat. Amikor nagyon nehéz haladni egy dallal, utána egy ponton majd az a dal fogja elhozni a jó érzést, amikor elkészül és megmutathatod másoknak mit főztél.
Inkább introvertált embernek tartottam magam, viszont egy figyelmes, értő közönségnek játszani a legjobb élmény, amit minden alkalommal izgatottan várok.

Mik a terveitek a jövőre nézve?

Kristóf: Új számokon dolgozunk jelenleg, amiket első körben élőben szeretnénk debütálni, és csak utána nekiállni a stúdió felvételeknek. Eddig legtöbbször fordítva működött ez nálunk, kíváncsian várom, hogy milyen új hangulatokat tudunk így összehozni!