Végül minden elrendeződik | Strong Deformity

Ők maguk sem tudják, mikor és hogyan lett vége, de egy biztos: a hazai zenei színtéren annak idején úttörő Strong Deformity jó pár évre eltűnt. Visszatérésük lassú folyamat volt, mostanra azonban elkészült egy új lemez, amit az A38 Hajón mutatnak be május 28-án. Kováts Tibor basszusgitárossal beszélgettünk.

Ez egy nagy visszatérés. Hány év is telt el?

Igen, a kihagyás és a visszatérés is hosszúra nyúlt. Ha jól emlékszem, az eltűnés előtti, nem tervezetten utolsó fellépés talán a Szigeten volt 2006-ban. Utána a visszatérés első eseménye 2016-ban az akkor még létező Gozsdu Manó klubban volt utcára szorult érdeklődőkkel. Minket is meglepett a hosszú sor. Aztán minden évben kiadtunk egy-egy single-t és volt még néhány koncert, miután elhatároztuk, hogy belevágunk egy új album kiadásába – ami nálunk sosem egyszerű. Lemezkészítés közben túlfeszülnek az idegszálak és többször is képesek vagyunk feloszlani, kicsapni a biztosítékot minden hangmérnöknél, de aztán a végére valahogy minden rendeződik.

Annak idején a Strong Deformity igazi pionyír volt a magyar zenei színtéren ezzel a néhol kifejezetten artisztikus nu metallal. Hogyan emlékszel vissza erre az időszakra?

Jó emlékeim vannak. Szerencsések voltunk, mert itt a nyugati határszélről negyedóra alatt „nyugatra” lehetett menni és ezt ki is használtuk, hogy belekóstoljunk abba a világba. Szorgalmasan hallgattuk a bécsi FM4-t, ahol a mai napig előremutató, extravagáns, friss zenék szólnak. Akkor még online rádió nem létezett. Szóval szerencsére közel volt az inspiráló közeg és ezeket az élményeket nem voltunk restek a zenénkbe, vagy éppen a megjelenésünkbe is beintegrálni. Emiatt talán kissé outsiderek voltunk itthon, de szerencsére voltak, akiknek éppen ez tetszett. Az első albumunk licencét, a második kiadását ausztriai kiadó gondozta. A harmadikat, a Magic Syrupot, amit az animás barátainkkal ütöttünk fel és ami a legnagyobb sikereket hozta, már itthoni multinál adtuk ki.

Miért hagytátok abba annak idején?

Több oka is volt, de nem emlékszem magára a pillanatra, amikor a dolog abbamaradt. Talán nem is volt ilyen. Úgy értem, nem mondtuk ki soha, hogy vége. Talán túl sokat vártunk a nagypályás albumkiadástól, miközben nem raktunk mellé komoly menedzsmentet. Nem használtuk ki a lehetőségeket, amit egy nagy kiadó kapcsolatrendszere nyújthatott volna. Nem találtuk a helyünket a médiaközegben. Túl hirtelen kellett feljönni a pincékből, ahol zenekarként szocializálódtunk. Nagyon sokan mondták nekünk anno, hogy túlzottan előre mentünk a Magic Syruppal és hogy nem fog értő fülekre találni a zenénk, és valahogy úgy is lett.

Mikor fogalmazódott meg először az újrakezdés igénye? Volt köztetek időközben valamiféle kapcsolat? Ki keresett kit?

Ahogy már említettem, folyamatosan volt valamiféle kapcsolat és zenélgetés, de koncertezésre vagy komoly együttműködésre nem volt esély a távolságok miatt. mivel többen külföldön éltünk. Színpadra egy Judgment Night-emlékesten léptünk valamikor 2015-ben, amikor szóba került az esetleges megújulás. Akkor el is kezdtünk dolgozni dalokon. Az akkori felállásban Sipos Andris gitáros (Nuke, ma már Dead Gray) is közreműködött. A Timeless Garden volt az első dal, amit a Magic Syrup után publikáltunk 2016 elején. Aztán kellett hozzá még hat év, hogy új album szülessen. Nem kapkodtuk el.

Milyen volt újra felvenni a fonalat? Hogy nézett ki az újrakezdés?

Hosszan elnyúló folyamat volt, mivel az elején én fél lábbal még külföldön voltam. Ment a fájl-küldözgetés és alakultak a dalok. Közben visszatért a dobosunk tesója, Zsolt is, így már a zenekar négyötöde újra együtt van. Az ötödik ötöd Háni Szabi, régi cimbora a S.N.O.T. nevű industrial metal bandából.

Hogyan készültek az új számok? Mi volt az alkotói folyamat?

Az új album dalainak nagy részét Karesszal, az énekesünkkel raktuk össze ketten, főleg az online térben, de a többiek is tettek hozzá ezt-azt. 10 dal lesz rajta, ahogy az eddigieken is. Mivel én vagyok a “producer”, nálam futnak össze a szálak. Úgy dolgozok, mint egy szobrász: hetekig-hónapokig, néha évekig faragok egy dalt, amíg el nem éri azt a formát, amire már azt mondom, ez mehet. Több demót is készítünk mielőtt stúdióba viszünk egy-egy dalt. A számírással ellentétben a felvételekhez preferáljuk a rendes stúdiót, mint fizikai teret. Levonultunk a zalai dombok közé két hétre, a Zengőkert stúdióba, ott vettünk fel minden hangszert egy nagyon nyugalmas helyen, szomszédok nélkül. Tőlünk szokatlan módon írtunk egy balladát is, amit a nagyszerű Benkő Dávid zongorázott fel, és amiben régi barátunk, Kutzora Edina is vokálozik.  

Mik a további tervek? Koncertek, fesztiválok, ilyesmi?

Célegyenesben van az új album, aminek május 28-án lesz a bemutatója az A38-on, ahova vendégeket is hívtunk. A nem rég A Dalban is bemutatkozó Nova Prospect és a Type O Negative műsorát játszó Green Men lesznek a partnereink. Néhány meglepetésvendéget is tervezünk. Ezt megelőzően Győrben és Szombathelyen melegítünk be. Nyáron, július végén játszunk a Fezenen is. Az idei fesztiválszezonról kicsit lecsúsztunk, de talán jövőre bepótoljuk.

Szólj hozzá!