El Camino egy életen át | Saiid

Az egykori Akkezdet Phiai egyik fele, Saiid a hazai hiphop-színtér egyik megkerülhetetlen figurája, aki most már jó ideje saját ösvényén halad. Erről az útról beszélgettünk, de szóba került egykori formációja, valamint alkotói kérdések és személyes dolgok is. 

A hazai slam-színtér oszlopos harcosa is vagy. Hogy látod, mit adott a hazai hiphopnak a slam és egyáltalán az irodalom, az irodalmi érzékenység, és mit adott az irodalomnak a popkultúra, a popkulturális attitűd?

Én azt hittem anno, hogy csomó hiphop-arc meg MC slammelni fog, aztán fordítva történt: slammerekből lettek rapperek, meg pop előadók. 6363, Glsch, Lil Frakk, Dzsúdló, stb. Úgyhogy ezeket az embereket adta leginkább, mást nem. Az ún. irodalmi magasságok nem is nagyon tetten érthetőek olyan formáknál, akiknek semmi köze nem volt soha a slamhez. Ezt úgy értem, hogy formákat és bizonyos eszközöket egy bizonyos típusú szövegíró alkalmaz, aki igyekszik gömböt látni alagút helyett.

Hogy emlékszel vissza arra, ahogyan a hiphop és az irodalom összekoccolt az Akkezdet Phiai munkásságában?

A hazai slam kezdete 2006-ra datálható, az áttörés 2012, Akkezdet pedig 1998 körül már létezett. A Kottazűr második korongja 2010-ben már erősen a slam, a verselés, az irodalmibb nyelvhasználat égisze alatt született. Ezek nem tudatos dolgok, csak történik; a nyelv szerelmese nem kihasználja, csak használja a nyelvét.

Az AKPH vége nehéz válás volt? Van arra bármilyen esély, hogy valamikor újra ebben a formában lépjetek színpadra? Hogy vagytok most Závada Petivel?

Nem nehéz volt, hanem hirtelen a hosszan tartó leépülés ellenére. Egyszer csak megtörtént, pont mikor a lányom született. Peti nagyon nem preferálja a saját színpadi jelenlétét, így kevés az esély, de bármikor jöhet egy nyitás, jóban vagyunk Petivel.

Milyen volt elindítani a saját projektet? Nehéz volt rengeteg év AKPH után egyedül elindulni egy másik irányba?

Olyan, mint egyedül bankot rabolni egy hosszú páros sorozat után. Nehezebben indult, de csábító és borzongató érzés, hogy nem kell senkivel megbeszélni, hogy ma szétosztok egy csomó zsákmányt a túszok közt, Robin Hoodost játszom, vagy éppen kinyírom az egész bagázst és a pénzt el sem viszem. A szabadság az szabadság, na. Nem indultam másik irányba, ugyanazon az úton haladok tovább, csak most már egyedül.

Mik voltak a már egyedül eltöltött 3-4 év legfontosabb mérföldkövei? Melyik számok, trekkek, megjelenések, fellépések?

Az első mérföldkő az a fellépés volt, amin végre ténylegesen felszabadultam, és ráeszméltem, hogy tényleg azt csinálok, amit csak akarok. Szabad vagyok, nem lesem a mérföldköveket, nyomom ezt az El Caminót egy életen át, az út kedvéért és az elágazások gyönyöréért.

Min dolgozol most? Hogyan néz ki a 2022-es hátralévő része a zenei életedben?

Azon dolgozom, hogy minden olyan emberi értéket és viselkedési formát, sémát, mintát, amit fontosnak tartok, azokat a lányom ne csak hallja, hallgassa tőlem, de lássa és érezze is. A lányom boldogsága és kiegyensúlyozottsága a prioritás, és ebben szerepe lesz egy kislemeznek is, ami még idén elkészül.

Kik a legfőbb inspirátoraid?

Az emberi agy lenyűgöző működése inspirál. A hangok és szavak táncolnak – ez borzasztóan giccses meg közhelyes mindaddig, amíg nincs mellé megemlítve, hogy ez a tánc lehet egy waltz, egy tangó, de akrobatikus rock and roll, twerk, power move b-boying, vagy egy pogó is. Legalább annyi sztilo van szövegírásban és flow-ban, ahány tánc, és az alfajaik.

Hogy látod a mai nem-mainstream magyar hiphopot? Egyáltalán van még értelme ennek a mainstream/nem-mainstream vagy underground felosztásnak? Kik az izgalmas játékosok? Kiket bírsz?

A címkézés mindig is ostoba dolog volt, annak van rá szüksége, akinek szüksége van rá. Az értéket képviselő arcok általában küszködnek anyagilag és rosszul vannak a fősodorban lévő fos előadóktól, akik a pénzcsináló bizonyítványukat magyarázzák. Drukkolok a Pogány Indulónak: Marci magamra emlékeztet ugyanennyi idősen, csak ő egyedül kezdi. Ma már azért sokkal több és alattomosabb a csapda, nekünk könnyebb volt vigyázni.

Apa lettél, sok helyen mesélsz is az ezzel kapcsolatos, az életedet alapvetően átalakító élményeidről. Mondanál nekünk is pár szót erről? Hogyan és mitől lettél egy kicsit más ember?

A családom privát téma, de a rám gyakorolt hatásáról valóban beszélek néha, mert olyan szeretet, tudás, bölcsesség és megértések forrása, ami – nekem – összehasonlíthatatlan bármi eddigi “élménnyel”. Az apai lét új időszámítás, új paradigma. Minden új, gyermek lettem megint az ámulatba ejtően intelligens és bölcs lányomnak köszönhetően.

Jó ideje a buddhizmust tartod a szellemi-lelki utadnak. Hogy találtál rá a buddhizmusra? Mi mindent hozott az életedbe? Hogyan műveled, éled meg ezt napi szinten?

A buddhista vallást nem gyakorlom, csupán a számomra szimpatikus és alkalmazhatónak tűnő elveit építettem be a saját eszméim közé és a pragmatikus, meditációs gyakorlatokat; leginkább az eredeti vipassanát használom. Nem csak a buddhizmusbôl szipkáztam be dolgokat – bármilyen vallás vagy tradíció adhat egy-egy támaszt, felismerést vagy új irányt. Boldogság legyen, egészség és növekedés; ezekkel nem lehet mellélőni.

Álmok, rémálmok, titkos tervek?

A titkos tervem, hogy minden rémálmomban tudatomra tudjak ébredni és széppé alakítsam azokat. Ne kelljen mindig felébreszteni magam, ha már nagyon nyomnak.

Szólj hozzá!