„Ugyanaz vagyok, aki voltam, csak jobb” – Lydia Lunch blitzinterjú
Lydia Lunch a New York-i no wave színtér nagyasszonya, aki kulcsszerepet játszott a nyolcvanas-kilencvenes évek posztpunk mozgalmában. Énekesnőként, színésznőként, spoken word előadóként, iró-költőként – és, meglehetősen szabados hangvételű önéletrajza alapján, nem utolsósorban: nőként – lényegében a korszak minden jelentős művészét ismerte és dolgozott együtt velük, Thurston Moore-tól Henry Rollinson át William Burroughsig, Hubert Selby Jr-ig vagy az Einstürzende Neubauten tagjaiig. Lunch legutóbb megjelent, Retrovirus című lemeze egy viharos best of-koncert élő felvétele a legendás Knitting Factoryben a Swans és a Sonic Youth egykori tagjaival. Az énekesnőt a lemez – Budapestet is útba ejtő – európai turnéja alkalmából jelenlegi lakhelyén, Barcelonában értük utol egy blitzinterjúra.
Első politikai témájú beszédedet Ronald Reagenhez intézted, majd George W. Bush miatt hagytad ott Amerikát. Miben más szerinted a mostani demokrata kormány?
Rosszabb, mint valaha. A pártok között nincs különbség, mind csak a vállalati elit bábui. Növekvő munkanélküliség, mélyülő szegénység, kleptomániás vállalatok. Amerika pedig még korruptabb lett, és már az egész bolygó után kémkedik. De végül is mindig a bűnösök gyanakodnak.
Ha az ember Európában a rock hazáját keresi, nem elsősorban Spanyolországra gondol. Miért pont Barcelonát választottad? És miért élsz teljes anonimitásban?
Pár évente változtatom a lakóhelyem, és ennek semmi köze a rock and rollhoz. Számos okból költözhetek: építészet, együttműködések, gazdaság, tempóváltás… És nem számít, hogy hol élek, mindig titokban teszem. Vagy inkább közismerten…
Van olyan erős női egyéniség, akire felnéztél a pályád kezdetén?
Madalyn Murray O’Hair, az Amerikai Ateista Mozgalom vezetője.
És napjainkban kit tartasz erős egyéniségnek?
Carla Bozulich / Evangelista, Admiral Grey of Cellular Chaos, Jessie Evan és Exene Cervenka, csak hogy egy párat említsek.
Mi a különbség a mostani éned és a 80-as, 90-es évekbeli Lydia Lunch között?
Ugyanaz, csak jobb. Miben állt a no wave-mozgalom jelentősége? Gyorsan jött, gyorsan ment, és borzalmas lyukat ütött a zenei életbe, amit felett az emberek, még most, 30 évvel később is értetlenül állnak.
Mit szólsz a Swans újjáalakulásához? Te melyik együttest látnád szívesen újra összeállni?
Eddig a Jesus Lizardnak örültem a legeslegjobban.
Milyennek látod a mai zenét, és kik azok az előadók, akiket hallgatsz?
Nem nagyon hallgatok zenét, inkább csinálom. De ha hallgatok, akkor instrumentális zenét, mint az isztambuli Baba Zula. Vagy Steven Brown és Blaine Reininger, JG Thirlwell, és Philippe Petit. Rockzenéből: Cellular Chaos, Monster Magnet, Union Carbide. És rapet is: Scarface, Mystical, Ice Cube, Wu Tang Clan.
Szokásod volt vacsorákat rendezni éhező művészbarátaidnak, és írtál egy szakácskönyvet is. Mi az az étel, amit mások szolgáltak fel neked, és a legszívesebben emlékszel vissza rá?
Bármely étel, ami stimulálja az érzékeimet és boldogságorgiához vezet.
Mi a kedvenc utcai kajád Európában?
Nem eszem az utcán. Szeretem tudni, hányan fogták meg előttem az ételt, amit eszem.
Hogyan írnád le a rajongóidat?
Régóta szenvedő zsenikként.
Mi a legrosszabb szokásod?
Barátom, kérlek, csak használd a képzeleted…
Lydia Lunch koncert az A38 Hajón: december 8., vasárnap, 20.00
facebook event itt található
