Fish! | Azt csinálunk amit akarunk
Egész pályás letámadás lendületes poppunk slágerekkel: Fish!
Március huszonhetedikén az A38 Hajón mutatja be legújabb lemezét az ország legjobb partyrock csapata, a Fish! Az Idő vannal (aminek a blogunkon volt a premierje) új fejezet nyílik a zenekar életében: elmondásuk szerint ez az eddigi legszínesebb, leghúzósabb munkájuk zeneileg. Megvannak rajta a rájuk jellemző dinamikus és keményebb hangzású dalok, ugyanakkor felkerültek rá olyan, pophoz közelebb álló slágerek is, mint a Ne is figyelj rám. Hogyan lehet egyensúlyban tartani a két különböző világot? Mire vonatkozik az új album címe? Melyik a definitív Fish! lemez? Kovács Krisztián énekes-frontember mindegyik kérdésre válaszolt.
Tíz éve jelent meg az első albumotok, a First Of Many. Mi jut eszedbe először, ha visszagondolsz arra a lemezre és az azóta eltelt időre? Van bármi, amit utólag másképp csinálnál?
Akkor már évek óta létező, koncertező zenekar voltunk, változó tagsággal és változó zenével. Az első lemez leginkább egy korlenyomat, akkor azt játszottuk és érdekes megfigyelni, hogyan tisztult le és hogy alakult át a zenénk azóta. A First Of Many hangzása mai füllel nem az igazi, de nem változtatnék rajta semmit, akkor azt tudtuk, azok voltunk.
Mire vonatkozik az új album címe, az Idő van? Itt volt már az ideje az új albumnak? Hogy lett az idő az album fő tematikája?
A nyitódal, a Huszonötödik óra konkrétan a lemezkészítés időszerűségéről szól: két és fél év telt el a Konzervzene óta, közben volt egy tagcserénk és bár jöttek ki dalok folyamatosan, mi továbbra is egy albumban gondolkodtunk, aminek pont ideje volt. 2009 óta minden lemezünket átszövi egy laza koncepció, ezúttal az idő adta magát…a legtöbb dalunk pozitív töltetű, felhívó jellegű punkos egyszerűségű popdal, gyakorlatilag ezt a mondanivalót maxoltuk ki és ebbe vittünk bele minden egyéb témát. A címadó például a környezetvédelemről szól, elsőre talán nem is egyértelműen, a Ne is figyelj rám a pillanat megéléséről szól, de szinte mindegyik dal valamilyen direkt vagy indirekt módon kapcsolódik a tematikához.
Tavaly egy interjúban azt nyilatkoztad, hogy számodra a Konzervzene a definitív Fish! lemez, egy számot sem hagynál le róla. Hogy érzed, mégis felváltja majd az Idő van?
Az új lemez változatosabb, hangulatilag is vannak rajta új – legalábbis tőlünk nem megszokott – színek. Kísérletezőnek nem mondanám, hiszen minimalista eszközökkel dolgozunk, tehát a lényeg nem változott…inkább picit tágítottunk a kereteken. A zenekaron belül mindenkinek mások a kedvenc dalai, tehát nem egy szabvány lemez született.
Az Idő van a hagyományos formátumok mellett egyedi, limitált példányszámú USB karórán is megjelenik majd, mesélj erről!
Szeretjük próbára tenni a kreativitásunkat és a közönségünk is elvárja tőlünk a rendhagyó megjelenéseket. A Konzervzene a konzervdobozba csomagolt minicédével magasra tette a lécet, az Idő van cím viszont adta magát. Előrendelésben el is fogyott a limitált darabszámú karóra. A hagyományos formátum nekünk nem hagyományos, hiszen digipack cédénk eddig nem volt…most van, de ez is egy kézzel rajzolt, elegáns darab, a Barber’s Art munkája. Szeretünk egyedi cuccokkal kijönni és ehhez a megfelelő partnereket felkutatni, ez legalább olyan izgalmas, mint a stúdiózás.
Albumról albumra próbáltok megújulni. Az utolsó lemezhez képest milyen irányba indultatok most el?
A Konzervzene egy masszív, kompakt kis lemez volt, leginkább a punkrockos énünket bemutatva. A Supernem Tudományos-fantasztikus popja mellett a legjobb itthoni poprocklemeznek gondolom a dalok tekintetében, hangzásban pedig konkrétan a legjobbnak. Nyilván továbbra is ebben a stílusban születnek a dalok alapjai, továbbra sincs nagy megfejtés. Két és fél perc körüli energikus dalok jönnek ki belőlünk, azonban míg a Konzervzenénél minden felesleget levágtunk a zenéről, most minden belefért: egy dalon belül simán van metálriffelés és diszkó, de ezen a lemezen van a két legpoposabb és két legdurvább számunk is. Színesebb lemezt akartunk és azt hiszem, ezt sikerült is hozni.
Az új dobosotok, Hámori Dávid mennyire folyt bele a dalszerzésbe?
NYEREMÉNYJÁTÉK
Oszd meg Facebook-faladon a koncert FB-eseményét, és írd meg privát üzenetben a hajó oldalának! A résztvevők között kisorsolunk egy dedikált példányt a zenekar idei, Idő van című albumából, a nyertest üzenetben értesítjük.
Dáci egy nagyon kreatív és lelkes arc, aki ráadásul egy jó tízessel fiatalabb nálunk. Azontúl, hogy ez jól mutat a zenekari statisztikában, nyilván hozott egy másfajta szemléletet zeneileg is: jóval gördülékenyebben ment minden a próbateremben és a stúdióban is. A Fish! esetében adottak az alapok, ezek leginkább tőlem származnak. Ezeket a vázlatokat aztán kicsit konkretizáljuk, színezgetjük és gyakorlatilag kész is egy dal: itt nem nagyon kell kitalálni semmit, legyen koncertre való és pörgős minden, ami kikerül a kezeink közül. Dáci összetettebb zenét játszott eddig, nálunk pedig az a nagyon fontos, hogy a minimalizmus találkozzon a fogóssággal: itt kevés hang van, azt a kevés hangot viszont nagyon jól kell eljátszani és nagyon jó helyre kell tenni, ettől működik. A dobok sosem voltak ilyen zeneiek, van most már duplázós popmetál is, szóval a srác bevált, megtartjuk.
Mennyire nehéz a Fish! koncertekre jellemző lendületet és pozitív energiákat megtartani egy jóval sterilebb stúdiókörnyezetben?
Vári Gáborral már a harmadik lemezünket vesszük fel élőben, egyszerre feljátszva, pont azért, hogy minél közelebb jussunk a koncertfílinghez. Most dolgoztunk a legkevesebb hangsávval, mindenből csak annyi van, ami feltétlenül szükséges, ebből a szempontból ez a legnyersebb, legrockosabb anyagunk eddig.
Hogyan jött a Depresszió-frontember Halász Ferivel való kollaboráció, az Ez is belefér című számban? Ha bárkivel csinálhatnátok egy közös számot, ki lenne az?
A próbateremben demózgattunk és ennél a dalnál egyszerűen belehallottam Feri csodás, smirglis orgánumát a refrénbe. Hívtam az embert, küldtem a dalt, tetszett neki, beugrottunk a stúdióba és pár óra múlva készen is voltunk, ennyi a történet, nem voltak és nincsenek is különösebb tervek. Régóta jóban vagyunk, a két zenekar is számtalanszor játszik együtt fesztiválokon, Dáci meg éveken át a Depi dobtechnikusaként dolgozott. Pont a felvételek előtt gondolkoztunk azon, hogy jó lenne Téglás Zolival egy közreműködés, aztán tőlünk teljesen függetlenül ez össze is jött…bár a lemezre már nem fért rá, de hamarosan bemutatunk egy spéci dalt.
Az új album egyik számából, a Ne is figyelj rámból készült egy Necc remix, ami az A38 Hajós partysorozatotok címe is (a következő szintén március huszonhetedikén lesz). Mesélj erről!
A zenekarnak nem sok köze van a Necc Partyhoz, hacsak az nem, hogy az egész stáb és a baráti társaságunk is mindig megszórakozik az ilyen bulikon. A Ne is figyelj rám tavaly nyáron íródott a lemez előzeteseként, amolyan alap Fish! nyári slágerként, akkor tetőzött a Wellhello/Halott Pénz hullám és egyből beugrott, hogy viccnek jó lesz egy remix: a tempó, a szöveg, minden stimmelt, csak át kellett alakítani. Mutassuk meg, hogy bárki tud írni egy popslágert pillanatok alatt. Laskai Viktor barátunkkal úgy fél óra alatt összeraktuk a remixet és ment a rádiókhoz…a vicc olyan jól sült el, hogy azóta porrá játszotta a legtöbb állomás. A közönségünk egy rossz szót nem szólt, nyilván mindenki a helyén kezeli a dolgot, az új lemezen sincs ilyen remix és nem is haknizunk vele. A Necc elnevezés meg adta magát és lazán kapcsolódik is minden egymáshoz.
Van átjárás a két dolog közönsége között? Aki jár Fish! koncertre az ott szokott lenni a Necc partykon is és fordítva?
Van némi átfedés, hiszen a Necc Party nem retro party néven fut, nem negyvenes vállalkozóknak szól, hanem annak a koncertjáró közegnek, amelyik tud szórakozni bármire, nem műsznob és röhögve táncol úgy, hogy az egyik percben Backstreet Boys szól, a másikban Linkin Park.
Tervek, álmok, rémálmok?
Nincsenek irreális elvárásaink, ahogy olyan terveink sem, hogy hol, milyen szinten kell lennie a zenekarnak mondjuk jövőre. Senki nem szól bele a dolgainkba, azt csinálunk, amit akarunk, nem kell megfelelnünk senkinek: azt hiszem, ez számunkra a siker, úgyhogy ugyanígy állunk hozzá továbbra is. Egyre többen fedeznek fel minket maguknak, emellett van egy állandó közönségünk…nincs miért panaszkodunk, úgyhogy jöhetnek a koncertek, idő van!
A cikk elkészülését a Cseh Tamás Program és a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.
