PaprikaPaprika | Az alternatív kultúra tere
Rupaszov Tamás egy élő legenda, a hazai underground zenei színtér kultikus személyisége, a Trottel, a Marina Revue és a PaprikaPaprika zenekarok, valamint a Trottel Records alapítója. Május 18-án avant folk projektjével, a PaprikaPaprikával mutatkozik be az A38 Hajón, a no wave legenda James Chance és a hazai jazz punk császárai, a Tudósok társaságában. Ezzel kapcsolatosan készítettünk interjút Rupaszov Tamással.
A punk színtérben kezdted a Marina Revue-val, majd a pszichedelikus rockban folytattad a Trottellel, most pedig a szinte népzenei elemekből építkező PaprikaPaprika a főzenekarod.
Az igazi kronológia szerint a Rottens nevű formációban kezdtem 15 évesen, majd megalakult a Trottel első káosz punk formációja, azután a dobos hirtelen disszidálása miatt jött a Marina Revue majd a Trottel újraalakulása. A PP-t azért túlzás lenne főzenekaromnak nevezni. Amikor egy angol barátom hazaköltözésének az aprópójából lett egy lehetőség egy brit turnéra, hirtelen kellett kitalálni egy egyszerű formációt, amit gyorsan össze lehet rakni, nem macerás technikailag és nem foglal sok helyet mint a Trottel. Így alakult meg a praktikum diktálta PaprikaPaprika (akkor még ideiglenes néven) Fekete Incivel hegedűn és Rupaszov Danival, aki a cajont püföli és azóta jókedvűen sikálunk és megyünk erre arra időnként. Nincs benne nagy megfejtés, csak a folk és a punk energiája. Ugyanakkor érdekes kísérlet is, hogy hogyan lehet a két dolgot ötvözni. A kezdeti időszak után azért elkezdett komolyodni a dolog, csináltunk lemezt tavaly és az idénre is tervezek egy bakelit kislemez megjelenést.
A fiad, Dani többek között street art művészként is dolgozik. A turnék alatt ott szokta hagyni a „nyomát” az érintett városokban?
Igen, furcsa is, hogy szervezéskor nem csak a szokásos feladatok, lefixálni való dolgok vannak, hanem még falat is kell találnom lehetőség szerint, aztán időt, hogy mindig legyen pár óra, hogy a dobosom burjánzó kreativitása kiteljesedhessen. Van is neki nyoma, festett már turnén Párizstól elkezdve, Brüsszel, Liege, Zagreb, Catania, Messina, Glasgowban kifestette a Flying Duck klub komplett wc-jét is. Egyébként is sokat utazik, épp ezért most a szerdai koncerten a Trottelből ismert Almási Krisztián helyettesíti őt. Ha valaki kíváncsi, megnézheti a dolgait a floek Uno Facebook oldalon.
Különböző formációiddal rengeteget utaztál/utazol. Mennyiben más ma koncerteket szervezni?Egyrészről ott az internet, ami rengeteg előnnyel jár, másrészről nagyobb a konkurencia és a független fesztiválok és klubok időszaka sem éri aranykorát.
Szerintem sok múlik azon, hogy az ember milyen prioritások szerint akar koncertezni. Egyszerűbb a dolga annak, aki nem ebből akar megélni, egyszerű a formáció, bármilyen helyen meg tud szólalni. A hivatalos, európai klubhálózatba bejutni nagyon nehéz. Erről a témáról is órákat lehetne beszélgetni. A lényeg talán annyi, hogy aki játszani akar az játsszon, aki meg nem az ne. Aztán a dolgok valamennyire mindig kiforrják magukat, ha az ember nagyon akarja. Persze a zenekar stílusától is sok függ, nem mindegy mit zajongsz. A kísérletező zenekarok nincsenek manapság könnyű helyzetben. Régen sem voltak, de nagyobb tere volt az alternatív kultúrának. Ezt a nagyobb teret maga a színtér teremtette meg, szóval mondhatjuk, hogy mostanra erre kisebb az igény. A nagyközönség a nagyobb bulik és nagyobb fesztiválok felé orientálódik, arra hajlandó áldozni.
Külföldi utazásaid során elég sok aktivistával, politikailag aktív szervezővel, zenésszel találkozol. Hogyan látod, milyen társadalmi kérdések izgatják most a független zenészeket és szervezőket?
Amennyire én látom, mindenkit aggaszt a szélsőjobb előretörése. Ezenkívül a hatalom a legtöbb helyen mindent megtesz, hogy az emberek életterét szűkítse, a franciáknál pl. a kormány most az előadóművészetben dolgozók specialis munkavallalói státuszát, az „intermittant du spectacle” státuszt nyirbálja, máshol a szociális kiadásokat, nem beszélve az ideológiai behatásoktól, mint pl nálunk vagy az új lengyel kormány a lengyeleknél.
A Trottel Records kiadó vezetőjeként is ismernek, tisztelnek. Manapság, amikor a lemezeladások nem igazán szárnyalnak – legalábbis Magyarországon nem -, mik a főbb kihívások egy független kiadónak?
Talán az a legnagyobb kihívás, mint minden szakma esetében,amit utolér a fejlődés de az ember továbbra is csinálni akarja, hogy hogyan csinálja tovább azt, amit szeret. Egy kiadó esetében is így van ez. Próbálom a teljes Trottel Records katalógust online elérhetővé tenni. Ez a mi esetünkben jelenleg a Dalok.hu-n és a Songs.hu-n keresztül történik, ők az online terjesztők, akik tovább is terjesztik a többi online terjesztő felé és stream oldalakra. Eddig kb az egyharmada van fenn.
Persze, az az igazság, hogy ez a fizetős letöltés dolog is függ a stílustól, a közönségtől, akinek szól, Attól, hogy elérhető még egyáltalán nem biztos, hogy valaki hajlandó is fizetni érte. Ezeken kívül, igyekszik az ember minden rendelkezésre álló forrást igénybe venni a kiadáshoz, gondolok itt a pályázatokra, amik régebben egyáltalán nem játszottak szerepet. Hasonlóképpen, a turnékat is igyekszik az ember megtámogatni. Amúgy sok minden mást is csinálok, csináltam, pl a Zenélő Tanya projekt vagy a könyvkiadás, ami romantikus kezdés után nem lett folyamatos tevékenység.
Melyik kiadványodra vagy a legbüszkébb?
Jövőre lesz 25 éves a Trottel Records, most lesz a századik kiadvány. Van köztük sok, amihez nagyon kötődöm és büszke is vagyok, van amelyikre zeneileg, van olyan, amire emberi okok miatt, nem szívesen emelnék ki belőlük.
Szerdán James Chance és a Tudósok társaságában léptek fel. Az előbbi a No Wave mozgalom egyik kulcsfigurája volt, míg az utóbbi most éli a reneszánszát. Mennyire volt jelen az életedben a no wave szcéna és milyennek látod a Tudósok új felállását és hangzását?
Az az igazság, hogy annak ellenére, hogy mindenféle furcsa zenéket hallgattam egész életemben, a No Wave színteret pár előadón kívül nem ismerem mélyrehatóan. Így James Chance is kimaradt de majd most pótolom. Nagyon örülök a Tudósok feltámadásának, brutál jó szerintem a mostani hangzásuk és szegényebb lenne a magyar zenei paletta nélkülük.
