Frankie Cosmos | Mindenki sebezhető

Ha van valaki, aki tökéletesen megtestesíti a a kortárs értelmiségi hálószobapopot, akkor Frankie Cosmos, azaz polgári nevén Greta Kline biztosan. A Porches egykori basszusgitárosa, aki nem mellékesen az Oscar-díjas Kevin Kline és Phoebe Cates leánya tinédzserként több mint ötven (!) kis- és nagylemezt pakolt fel a Bandcampre, ami szép nagy rajongótábort szerzett neki. A finom hangulatokból másfél-két perces dalokat barkácsoló dalszerző-énekesnő második nagylemezének (The Next Day) európai turnéján lép fel majd az A38 Hajón, szeptember tizennyolcadikán.

Frank O’Hara állításod szerint nagy hatással volt rád.

Ő mindenben megtalálta az inspirációt, a jelentéktelennek tűnő pillanatokban is és szerintem ez kihatott a dalszövegeimre.

Egy rövid ideig dolgoztál újságíróként/promóterként is, a Showpapernél (kéthetente megjelenő, főleg New York-ra és környékére fókuszáló fanzine és programmagazin). Szerinted hatott a stílusodra ez az időszak, hogy annyi különböző zenekarral kerültél kapcsolatba? 

Abszolút! Sok kedvenc zenekaromra a Showpaperen keresztül találtam rá, és rengeteg koncertet láttam, ami tinédzserként, amikor az ember még keresi a saját hangját, nagy hatással volt rám.

A Zentropy előtt (Frankie Cosmos első „rendes” stúdióalbuma) Bandcampre töltötted fel az albumaidat, összesen közel ötvenet. Mi volt az eredeti indíttatásod? Van köztük olyan, amelyik kifejezetten közel áll hozzád?

Azt hiszem csak azt akartam érezni, hogy okkal csinálom őket. A Bandcamp pedig egy jó mód volt arra, hogy számon tartsam a „lemezeimet” és tényleg albumként gondoljak rájuk. Az Affirms Glintinget szeretem talán a legjobban abból az időszakból.

 

Változott valami számodra azáltal, hogy már nem csak az interneten keresztül érintkezel a rajongóiddal, hanem koncertezel is?

Az internet remek platform arra hogy új embereket ismerj meg, de semmi sem jobb annál, mint amikor egy légtérben vagyunk és osztozunk egy élményben.

Másként állsz a zenéléshez a Zentropy óta?

Azt hiszem, fókuszáltabb lettem, és jobban megválogatom, melyik dalaimat akarom kiadni. Plusz sokkal jobban élvezem jelenleg, hogy egy zenekar tagja vagyok.

A Next Thing az első lemez, amit már az említett zenekarral vettél fel. Saját bevallásod szerint igazi control freak vagy, nehéz volt az átállás?

Eleinte persze furcsa volt, de olyan emberekkel dolgozom, akikben abszolút megbízom. Szerintem jót tett nekem, hogy kicsit lejjebb kellett adnom a control freakségemből.

Miért döntöttél úgy, hogy pár régebbi számodat újra felveszed a Next Thingre?

Szerettem volna úgy rögzíteni őket, ahogy élőben is játsszuk, a teljes zenekarral. Nagyon érdekes élmény volt a koncerteken új és régi dalokat is elővenni, azt hiszem sokat tanultam azokból az estékből.

Mennyire érzed magad sebezhetőnek a színpadon?

Nagyon, de azt hiszem valahol mindenki sebezhető, szóval jól van ez így.

Mennyire tudod elválasztani Greta Kline-t Frankie Cosmostól? Van úgy, hogy a dalszövegekben összemosódik a két „személyiség”?

Csak annyira kötődöm a művészetemhez, amennyire mindenki más is, de persze van hogy a két „személyiség” összemosódik.

Kedvenc sor/dalszöveg?

„Though you say that you love me now, you didn’t love me then.” (The Hit Parade: You Didn’t Love Me Then)

Hatalmas pulóverrajongó vagy. Melyik a kedvenced?

Egy fekete pulóver, amin egy úrinő van, fülbevalóval és piros kalappal.

Most először lépsz majd fel Magyarországon. Mennyire ismered a helyi gasztronómiát, kultúrát, hasonlókat?

Nem túlságosan, de az előbb megkérdeztem a világlátott dobosomat, Luke-ot és most már várom, hogy kürtőskalácsot ehessek!