Colorstar | MINDEN IDŐK
„A legfontosabb talán az, hogy mindig szól a zene a fejemben, dallamokon, hangszereléseken, koncepciókon fantáziálok”
Március 18-án lép fel az A38 Hajón az elektronikus tánczenei- és etno-hatásokat rockzenekari keretbe emelő, bő húsz éve működő colorStar. Az együttes alapító-zeneszerző-gitárosával, a Korai Öröm és a Stukker tagjaként is aktív Szalay Péterrel beszélgettünk a számára legfontosabb zenei hatásokról.
Életed zenészei és lemezei, akik és amelyek miatt hangszert ragadtál és zenét írsz?
A rockzenében az örök szerelem számomra a ’67- ’90 közötti korszak, szinte az összes műfajával, stílusával, nálam békésen megfér egymás mellett a punk és a progresszív rock. (Rolling Stones, Bowie, Lou Reed, Dylan, Who, Pink Floyd, Roxy Music, Zappa, Kraftwerk, Clash, Pistols, Police, Gary Numan, Talking Heads, Cure, Smiths, Prince). A hazai előadók közül a ’80-as évek pesti undergroundja volt a legfontosabb inspirációs forrás.
1990 után már inkább a saját zenémre fókuszáltam, és egyre inkább leszoktam arról a katalogizáló, lexikális tudást felhalmozó zenerajongásról, amivel még anno a rockot figyeltem. E korszakból inkább általánosságban egyes irányokat említenék: az elektronikus zenét (breakbeat, drum and bass, trip hop, trance) a világzenét (afro, arab, balkáni) és a bizonyos szerzők (Philip Glass, Steve Reich, Balanescu, Nyman) nevével jelzett kortárs zenéket.
A legfontosabb dolgok, ami miatt még mindig zenélsz?
Számtalan dolgot fel lehet hozni, ami a zenélés mellett szól; a világjárás, az élmények, emberi kapcsolatok. De a legfontosabb talán az, hogy mindig szól a zene a fejemben, dallamokon, hangszereléseken, koncepciókon fantáziálok, másrészt pedig már gyerekkoromtól magába szippantott a rock and roll mitológia is, imádtam az egész jelenséget, a korszakokat, stílusokat, háttérsztorikat. Ez azóta sem múlt el, az pedig külön öröm, ha bármily csekély jelentőséggel is, de én is hozzátehetem a magamét.
Dalok, melyeket bárcsak te írtál volna?
Rengeteg van, így hirtelen néhány csepp a tengerből: Rolling Stones – Jumpin’ Jack Flash, David Bowie – Stay, The Who – Behind Blue Eyes, Velvet Underground – I’m Waiting For The Man, Gary Numan – Cars, Talking Heads – Psycho Killer, Nick Cave – Let Love In.
Életed koncertjei nézőként és előadóként?
Nézőként ezek: Cure, Kisstadion, 1989; Rolling Stones, Prága, Urban Jungle Tour, 1989, és Népstadion, 1995; Nick Cave, Erkel színház, 1997; David Bowie, MTK-pálya 1990; Európa Kiadó, Szavazz Rám! lemezbemutató, Közgáz, 1989; underground klubkoncertek a ’80-as években (Sex-E-Pil, Neurotic, 2. Műsor, Balkán Tourist, Kézi Chopin).
Ami pedig a saját koncerteket illeti, a 2006-os 10 éves szülinapi koncertünk a Pecsában igazán jól sikerült, ez volt talán az első olyan koncertünk, ahol sikerült végre olyan körítést varázsolni a zene mellé mind fényben, mind látványban, és megszólalásban, amilyet mindig is szerettünk volna, és amit mostanában is sikerült néhány kitüntetett pillanatban megvalósítani, mint például a tavalyi, 20 éves jubileumi A38-as és Dürer koncerteken.
KÖVESD AZ A38 BLOGJÁT!
Az A38 hírei, exkluzív anyagok, interjúk, minden a fellépőkről és a kulisszák mögül. Iratkozz fel az A38 Hajó blogjára itt!
