Oldal kiválasztása

Az A38 Hajó a TV-ben eheti ajánlatai között: Dirty Flow Club, Garbo, Subtones, a Universal Indians  és Joe McPhee közös fellépése. Pontos vetítési időpontok, rövid ismertetők és videórészletek a heti adásokból a hajtás után!

1899917_659260844132246_246320177_n.jpg

Augusztus 12., kedd, 23:55 (M2), Dirty Flow Club

„Kosz klub néven indítottunk egy improvizációs estet a Központban, nagyjából azokkal a tagokkal, akik a lemezen is közreműködtek. A Dirty 12 (A piszkos tizenkettő) az egyik kedvenc filmem, innen a Dirty, Zságer Ákos pedig hozzátette a Flow-t, amely a flow-élményre utal. Olyan, mintha egyedül ringatóznál egy hajón” – mesél Szőcs Gergő a Dirty Flow Club név születéséről, akit korábban ugyanúgy láthattunk Yonderboi zenekarában, mint a Neóban vagy a Mystery Gangben, a Realistic Crew-ban, az Akkezdet Phiaiban vagy a Twistben. A körülbelül két éve készülő lemez megvalósításában túlzás nélkül a magyar underground színe-java vett részt, hiszen az alaptagok – Szőcs Gergő (dob), Kovács Andor (gitár), dj Mango, Zságer-Varga Ákos (zongora), Bodóczy Undos Zoltán (ének) – mellé csatlakozott a három karizmatikus énekesnő, Alba Hyseni, Hodosi Enikő, Sena, a Jazzékiel-alapító Hegyi Áron, a Qualitons-basszusgitáros Hock Ernő, a színész Horváth Illés, Kollár-Klemencz Gergő, a csellista-zeneszerző Márkos Berci, a groove-maszter Sabák Péter, a hangmérnök-producer-gitáros Sándor Dani, a dobos Somló Dani. Szőcs Gergő és zseni-szabadcsapata látszólag könnyedén alkot érdemlegeset, és túlzás nélkül állíthatjuk, hogy élőben olyan élményt nyújt, mint a Doors vagy Jimi Hendrix legihletettebb pillanataiban a színpadon: a tökéletes zenei elszállást.

Augusztus 13., szerda, 00:05 (M2), Garbo

 

A Garbo egy remek, lendületes, angol nyelvű dalokat előadó magyar indie pop zenekar, amely a fiatalok körében egyre nagyobb támogatásra talál. Első két lemezüket (Li`s Garden, Above The Boulevard) hazai klubokban és fesztiválokon adott koncertjeiken mutatták be, emellett tíz alkalommal jártak nyugat-európai turnén (Benelux államok, Németország), de az óta már több film- és reklámfilmzene is a nevükhöz fűződik. A közelmúltban új énekesnővel, az underground díva Natalie Dimanovskival kezdtek el dolgozni legújabb albumuk számain. A hajón adott koncertjük igazi kemény, karcos, remek space disco-élmény!

Augusztus 14., csütörtök, 00:05 (M2), Subtones

 

A négytagúra olvadt Subicz Gábor Quintet nem kisebb feladatra vállalkozik, mint hogy megmutatja, miként lehet izgalmas és egyben hallgatóbarát jazzt játszani. Belecsempésznek egy kis Miles Davist, reggae-t, funkot, trip-hopot, aláfűtenek jófajta bőgő-grúvokkal, vibráló harmóniák úsznak a szintiből, feszes dob pereg, a címszereplő fiatalember pedig gyönyörűen fújja. Nagyjából ennyi, és már ez is bőven sok. Remek nóták, szépséges szólók, frappáns zenei megoldások, ha kell, jól odacsapva, ha kell, andalítva. Felállás: Subicz Gábor – trombita, Benkő Dávid – billentyűk, Csókás Zsolt – gitár, Csízi László – dob és vendégként Jónás Vera lép fel, aki énekel és akusztikus gitáron játszik.

Augusztus 17., vasárnap, 23:55 (M2), Universal Indians with Joe McPhee

A Universal Indians, azaz az Egyetemes Indiánok az amerikai, de jó ideje Amszterdamban élő nagyszerű szaxofonos John Dikeman triója, melyet két norvég muzsikussal alapított. A UI zenéje a szabad improvizációs dzsessz legnemesebb hagyományait követi: a pillanat hatása alatt születő izmos, erőteljes, nyers és szenvedélyes muzsika, folyton változó, kaleidoszkópszerű folyamat. Kitűnő muzsikusok alkotják a triót: Dikeman lehengerlő játékstílusáról nemrég személyesen is meggyőződhettünk, Rune Strøm a hajón többször is megfordult Paal Nilssen-Love-val és Mats Gustafssonnal több állandó formációban is játszik, a harmadik tag, Tollef Østvang pedig a skandináv jazz fiatal generációjának óriási tehetsége. A trióval fellépő állandó vendég pedig az amerikai Joe McPhee, a keleti-parti avantgárd dzsessz egyik legnagyobb formátumú egyénisége. Az elsősorban tenor- és szopránszaxofonosként, illetve egy különleges hangszer, a „zsebtrombita” mestereként számon tartott muzsikus-teoretikus-költő-polihisztor McPhee a hatvanas évek közepétől folyamatosan jelen van a free jazz színtéren. Állandóan kísérletező szellemisége, elképesztő mennyiségű, de mindig egyformán magas színvonalú felvétele, folyamatos kacérkodása az elektronikusan manipulált hangzással valóságos kultusz-státuszt hozott a számára.