Az A38 Hajó a TV-ben eheti ajánlatai között: Deti Picasso Lite, The Veils, ef Zámbó Happy Dead Band lemezbemutató koncert, Starkill, The Singing Ringing Tree – első rész. Pontos vetítési időpontok, rövid ismertetők és videórészletek a heti adásokból a hajtás után!
Szeptember 1., hétfő, 00.25 (M2), Deti Picasso Lite
A Deti Picasso, Moszkva első számú örmény rock zenekara lassacskán már budapestinek mondható. A Picasso Gyermekeinek két alapító tagja, Gaya és Karen Arutyunyan három éve ideiglenesen leállította örmény etnorock zenekarát, hogy duóban folytassa Wattican Punk Ballet néven. Ám most eljött a pillanat a visszatérésre. Az állandóan megújuló és változó Deti Picasso első körben egy akusztikus műsorral tért vissza, ahol a teljesen új, örmény népzenei gyökerekből építkező szerzemények mellett egy pár régi klasszikus szám is elhangzott. Gayat és Karent a hárfás Anasztázia Razvaljajeva és a dobos Porteleki Áron kísérték.
Szeptember 2., kedd, 00.25 (M2), The Veils
Az egykori XTC- és Shriekback-billentyűs Barry Andrews fia, Finn Andrews eredetileg festőnek készült, de az Új-Zélandon eltöltött évek során inkább a helyi folk-pop színtér felé fordult az érdeklődése, ami megmaradt az után is, hogy 18 éves korában visszatért Londonba. Itt alakította meg a Veils első formációját, és szerencséjére összeakadt a brit producer-zsenivel, a Rough Trade-et igazgató Geoff Travis-szel. Hosszú és viharos alkotói munka után készült el az első lemez, amit a kritika nagyon jól fogadott, és úgy tűnt, hogy a Veils a Rough Trade akkori két gitárpop-sikersztorija, a Strokes és a Libertines nyomába ér. Ezt a remek anyagot láthatjuk-hallhatjuk ezúttal a kitűnő The Veils előadásában.
Szeptember 3., szerda, 00.25 (M2), ef Zámbó Happy Dead Band lemezbemutató koncert
Az ef Zámbó Happy Dead Band kb. 1978 óta, már a megalakulása előtt is létezett, hiszen zenészei örömzenélés formájában már régóta együtt játszottak. A formáció infantilis eklektika szellemének a jegyében többféle stílust ötvözve készíti számait. Általában a szerelemről, az életről, és a halálról szólnak dalaik. Ezen a koncertjükön az elmúlt 20 év számait játszották el. Sok olyan zenész is közreműködött az előadáson, akik az elmúlt időben a zenekarban több-kevesebb ideig játszottak, így ezen a gigakoncerten, kis túlzással, majd hogy nem több zenész volt a színpadon, mint amennyi elfér. E remek koncert apropója harmadik, Metastabil című lemezük megjelenése volt, melynek a bemutatóját tartották.
Szeptember 4., csütörtök, 00.25 (M2), Starkill
A Chicago-i Starkill együttes vezető képviselője az amerikai dallamos death metál szcénának. Alapítói 2008-ban álltak össze, hogy első albumuk anyagát megírják. Akkor még talán nem gondolták, hogy iszonyatosan viharos, nehéz és sikeres évek várnak rájuk névcserékkel, tagcserékkel a jó és a rossz hullámvasútján, ám amikor 2013-ban megérték, hogy a Century Media Records kiadó megjelentesse második, Fires Of Life című lemezüket, már nyert ügyük volt. Sikerük titka a számos stílusjegy ügyes és hatékony ötvözésében rejlik, így a dallamos, a death, a power a trash és a szimfonikus metál különböző stílusjegyeinek a jó ízlésű és pontos vegyítésében.
Szeptember 7., vasárnap, 00.25 (M2), The Singing Ringing Tree – első rész
Kortárs zene a javból három fiatal zenész, zeneszerző, zenealkotó, zenében gondolkodó, zene által megnyilvánuló, zenében élő, zenét lélegző alkotó szellem, Baráth Bálint, Nagy Ákos és Matuz Gergely jóvoltából. A szerzők saját bevallásuk szerint a gorkiji mottó szellemében dolgoznak, miszerint a hagyományt ugródeszkának és nem kanapénak kell tekinteni. „Ennek fényében szeretnénk hidat képezni régi és új között. Szeretnénk, ha hallgatóságunk rácsodálkozna az ezüstszálakkal átszőtt zenetörténetre. Szeretnénk, ha idős és fiatal megértené, hogy szeretni érdemes a jelent és a benne jelenleg is alakuló, zajló művészetet, ami a ma emberéhez, a ma emberéért szól. Fontos a kortársi viselkedés, mert szembesít lényükkel! Fontos, mert a körülöttünk élő művészek általunk is ismert és megélt élményeivel, problémáival foglalkozik! Fontos, mert általa mi magunk is megérthetjük, hogy milyen világban élünk, hogy mi vesz minket körül! S hogy a kor, amelyben élünk és annak művészete jó-e vagy rossz? Amit ma elültetünk, ki aratja majd le, vagy – lesznek-e egyáltalán aratók? Ezt döntsék el majd a soron következő századok. Nekünk nincs más dolgunk, mint nyitott füllel, esztétikai és értékítélő képességünket kikapcsolva, aktív résztvevőként figyelni az éppen most alakuló, a hagyományát most létrehozó zenére!” (Nagy Ákos)
