Elektro Guzzi | Szerettük volna a technót átültetni hangszerekre
Kézműves technó Bécsből: Elektro Guzzi
Az A38 Hajón pár éve, karrierjének hajnalán fellépett Elektro Guzzi a kortárs technó egyik legkurrensebb formációja. A dob-gitár-basszusgitár felállású trió nagy trükkje, hogy gyönyörű, okos és magával ragadó minimáltechnót játszik – teljesen analóg hangszerparkkal, számítógép és kütyük nélkül, mindössze néhány alapeffekttel. Sötéten ragyogó, fortyogó, bugyborékoló, élő produkció – ez az Elektro Guzzi, ami a nyáron megjelent legfrissebb lemezét mutatja be az A38 Hajón január huszonkilencedikén, a makrohang társaságában (akikkel szintén beszélgettünk). Jakob Schneidewind basszusgitárost (a kép bal szélén) faggattuk ki az Underground Resistance fontosságáról, a klubestek energiáiról és arról, hogy milyen volt Mats Gustafssonnal játszani.
Milyen emlékeitek vannak a három évvel ezelőtti hajós koncertetekről?
Remek este volt! Egy nagyon különleges helyszínen játszhattunk, és mindenki nagyon kedves volt velünk.
Hogy jött az ötlet, hogy tánczenét játszatok analóg hangszerekkel?
Az Elektro Guzzi előtt mindegyikünk mást játszott, mint most – talán csak az „experimentális” jelző maradt meg. Mindhárman szerettük a technót, és megpróbáltunk a lehetőségeinkhez képest – dob, gitár, basszusgitár – azt játszani. Szóval nem volt különösebb koncepció, csak szerettük volna a stílust átültetni hangszerekre, ami beletelt egy kis időbe, de abszolút megérte.
A fő hatásaitok között is leginkább a detroiti technószíntér legendáit említitek: Jeff Mills, Carl Craig, Robert Hood és mások. Mi fogott meg a leginkább a zenéjükben?
Ahogy életet leheltek a gépekbe. A zenéjük futurisztikus, de mégis lélekkel teli. Ráadásul mindennek, amit csináltak – ahogy megjelentették a zenéiket, ahogy felléptek – annak komoly politikai töltete volt. Mindaz, amit az Underground Resistance (Jeff Mills és Mad Mike által életre hívott detroiti zenészkollektíva) képviselt anno, fájóan hiányzik a jelenlegi elektronikus zenéből.
A techno mechanikus pontossága mennyire jellemző rátok?
Inkább arra koncentrálunk, hogy összeálljon az egész és hogy a fellépéseinknek legyen egyfajta rituáléjellege. Persze rengeteget próbálunk, de így a színpadon már nem arra kell figyelnünk, hogy mit játszunk, hanem arra, hogy mit tudunk még kihozni a triófelállásból.
Hol érvényesül jobban a zenétek, klubokban vagy koncerttermekben?
Nehéz megmondani, mindkét helyszínnel kapcsolatban vannak jó tapasztalataink. De ha választani kell, jobban szeretünk klubesteken játszani – eleve sokkal több energia van a teremben és sokkal inkább megmarad a koncert után is, a DJ-knek köszönhetően.
Sokszor játszotok különleges felállásban, léptetek már fel többek közt a free jazz-szaxofonos Mats Gustafssonnal és a kísérleti elektronikuszenész Christian Vogellel is. Esetleg tervben van egy közös album is valakivel?
Fesztiválfellépések alkalmával néha a szervezők azt szeretnék, ha valami különlegessel állnánk elő. Ilyenkor végiggondoljuk, kivel játszanánk együtt szívesen, így jött a képbe Mats és Christian is. Mindkettőjükkel felvettünk egy lemezt, valamint egy harmadikat is, amin kubai ütősökkel játszunk. Remélhetőleg hamarosan mindhárom megjelenik – attól függ, mikor végzünk a keverésükkel.
Mindhárom tag játszik az Elektro Guzzin kívül más bandákban is.
Bernhardt Breuer (a zenekar dobosa) játszik még a Tumidóban és a Metalcyeeben is, Bernhardt Hammernek (a zenekar gitárosa) pedig van egy Buenoventura nevű techno-szólóprojektje. Nekem és Bernhardtnak van egy duónk, a Spacial Stereo, amiben főleg a drone és a szerelmes dalok dominálnak. A Tumido egy trió, ami a noise-rockot vegyíti roots zenékkel és klubos hangzásokkal. A Metalcyee pedig egyfajta elborult hiphop-spoken word hibrid.
————————————
Ha szeretnél nyerni egy példányt az Elektro Guzzi tavaly nyáron megjelent, Observatory című lemezéből, nem kell mást tenned, mint megosztanod a Facebook-faladon a koncert eseményét és megírnod a hajónak egy üzenetben, hogy megosztottad. A koncert napján sorsolunk, a nyerteseket pedig üzenetben értesítjük.
