Ryley Walker | A gitár elképesztő hangszer

Interjú a kortárs amerikai gitáros-dalszerző mozgalom egyik alapemberével
Van Morrison találkozása Miles Davissel: Ryley Walker
Van Morrison találkozása Miles Davissel: Ryley Walker

A kortárs amerikai gitáros-dalszerző mozgalom egyik legnagyobb reménysége a chicagói Ryley Walker, aki tavaly jelentette meg második lemezét. Ha két szóval kell jellemeznünk, annyit mondunk: Van Morrison. Hetvenesévek-fíling, jazz, folk, bluesrock és ezernyi minden keveredik Ryley Walker fantasztikus gitárjátékában és énekében. Február harmadikai, első magyarországi koncertje kapcsán kérdeztük a chicagói jazz-színtérről és Yeatsről, illetve arról is, milyen félig siketként zenélni.

Kezdetben punkot és zajrockot játszottál, ami elég távol esik a mostani, folkosabb stílusodtól. Hogyan változott az ízlésed az évek során?

Szimplán egyre idősebb lettem, és fejlődött az ízlésem zenék és minden más terén. No meg szert tettem sok, kiváló lemezgyűjteménnyel rendelkező barátra is.

Egy biciklis baleset miatt a bal füledre teljesen siket vagy. Változtatott ez a hozzáállásodon, azon, ahogy zenét írsz?

Nyilván nehezebben hallom ki a felhangokat vagy az apróbb, de fontos részleteket egy számban, de ezt leszámítva annyira boldog vagyok, amennyire csak lehetek. Számokat pedig mindig is úgy írtam, ahogy most is, csak játszom a riffekkel és szabadon alkotok.

Tavalyi albumod, a Primrose Green úgy hangzik, mintha a hatvanas-hetvenes években készült volna, de azt nyilatkoztad, hogy nem szeretnéd, ha az emberek nosztalgiát éreznének a hallgatása közben. Mi vonz a korszak zenéjében, a nosztalgiát leszámítva?

Az, hogy egy nagyon innovatív időszak volt mind a zenében, mind más területeken.

Nemrégiben azt is mondtad, hogy míg tíz éve mindenki az új Animal Collective vagy Panda Bear akart lenni, mostanában a zenészek visszatérnek az alapokhoz, a gitárokhoz. Mit gondolsz, miért történik így?

Hát, gondolom azért, mert a gitár elképesztő hangszer!

A gitárjátékod miatt akril műkörmeid vannak. Mesélj erről! Melyik gitárosok voltak rád a legnagyobb hatással?

Semmi különös, csupán így szeretek játszani a gitáron, véleményem szerint így hangzik a legjobban. Jelenleg Sonny Sharrock és John Abercombie jelenti a legnagyobb inspirációt.

Az All Kinds Of Youhoz képest (a zenész két évvel ezelőtti lemeze) a Primrose Green többet merít a jazzből. Hatással volt rád, hogy a zenekarod tagjai mind a chicagói jazz-színtér elismert alakjai?

Azt hiszem, igen. Hatott a dalokra, hogy az ő zenei gyökerüket a jazz jelenti.

Ezért nyilatkoztad azt is, hogy a Primrose Green egy “abszolút chicagói lemez”?

Igen. Chicagóban vettük fel, szinte semmi pénzből, egy csapat olyan zenésszel, akik hajlandóak voltak kockáztatni. Ráadásul részegek voltunk egész idő alatt.

A Primrose Green egy koktél után kapta a nevét, amelyet te és a barátaid találtatok fel.

Kicsit olyan az a koktél, mint az LSD. Inkább ne próbáljátok ki.

A szövegeid központi témája a természet, és nagy inspirációdnak tartod William Butler Yeatst.

Szeretem az anekdotákat és a szép leírásokat, képeket, ebben a tekintetben, azt hiszem, hasonlítunk egymásra.

Melyek voltak a kedvenc tavalyi lemezeid?

Natural Information Society & Bitchin Bajas: Automaginary

Circuit des Yeux: In Plain Speech.

Leave a Comment