Ben Granfelt | Sose igyál túl sok vodkát!

Ben Granfelt játszott a legendás Wishbone Ash és Leningrad Cowboys zenekarokban is, manapság viszont inkább szólókarrierére koncentrál. Február hatodikán is ennek apropóján tér vissza az A38 Hajóra, hogy bemutassa legújabb, tizenharmadik lemezét, az Another Dayt. A Robin Trower, Jeff Beck és Joe Satriani ihletésű klasszikus blues-rock számok finn mesterével a koncert apropóján beszélgettünk a kedvenc gitárjairól, szólókról, a kedvenc Thin Lizzy számairól és még sok másról.

2015-ben és 2016-ban is részt vettél az A38 Hajós Gary Moore emlékesteken (valamint ott lesz az idein is). Milyen emlékeid vannak a két koncentről? Mit jelent számodra a munkássága? 

Az első alkalommal nagyon izgultam hogy kikkel is játszok majd és kik lesznek még ott, milyen lesz a közönség… Plusz nagyon szürreális élmény volt Cliffet (Gary Moore testvérét) nézni, ugyanis elképesztő en hasonló a stílusuk, a kézmozdulataik, ráadásul ő is nagyon közvetlen és szórakoztató ember. A magyar zenészek, akikkel játszottam ismerték az összes számot, ráadásul mindenki barátságos és nyitott volt. Varázslatos este volt, az biztos! A második alkalom már persze könnyebben ment, hisz már ismertük egymást. Olyan volt, mint egy osztálytalálkozó. Az élményhez persze az is hozzájárult, hogy az A38 Hajó egy remek hely, profi stábbal.

Hogyan foglalnád össze az eddigi karrieredet, miben fejlődtél a legtöbbet azóta, hogy először gitárt vettél a kezedbe? Változtak az inspirációid az évek során?

Minden nap tanulok valami újat, mind emberileg mind szakmailag. Zenészként abszolút boldog vagyok és most már nevetni is tudok a karrierem kezdeti melléfogásain, amellett hogy persze büszke vagyok azokra az időkre is. Inspirációk terén érdekes módon kezd bezáródni a kör, manapság visszatértem azokhoz a zenékhez, amiken felnőttem, a hatvanas-hetvenes évek klasszikusaihoz. A nyolcvanas-kilencvenes években még fontosnak éreztem, hogy odafigyeljek az éppen zajló trendekre, de ez már elmúlt. Sosem élveztem még ennyire azt, hogy a saját dalaimat játszhatom és úgy érzem, sokat fejlődtem mint előadó az elmúlt években. Egyszer megkérdezte a testvérem, hogy „miért vagy olyan szégyenlős és zavarodott, ha valaki odajön hozzád egy koncert után és azt mondja, hogy remek gitáros vagy! Negyven éve játszol már, tisztában lehetnél azzal, milyen tehetséges is vagy!” Ez felnyitotta a szemem és rengeteg önbizalmat adott.

Melyek a kedvenc gitárjaid?

A Fender Stratocaster és a Gibson Les Paul. Ha választanom kellene köztük, akkor inkább az előbbi.

Több mint három évtizede zenélsz már, mi hajt még mindig?

A zenélés öröme számomra abból fakad, hogy ebben a stílusban nem kell minden este ugyanúgy játszanod a számokat, sőt! Dzsemmelünk és folyamatosan meglepjük egymást. Most, hogy újra trió felállásban koncertezünk, elsősorban arra koncentrálunk, hogy jól játszuk el a dalokat, plusz új elemeket adjunk hozzájuk, anélkül hogy az egész szétesne. Utálom a hosszú szólókat, amelyek semerre sem tartanak – inkább a dinamikára fókuszálok, hogy se én se a közönség ne unatkozzon.

Hogyan jellemeznéd a Ben Granfelt Band zenéjét valaki olyannak, aki még sosem hallotta?

Szerintem összesen két fajta zene van, a jó és a rossz! Végső soron az adott ember ízlése dönt mindenről. Szeretném azt hinni, hogy amit játszunk abban mindenből van egy kevés, de a legfontosabb a dallam! A legjobb jellemzés talán a melodikus blues rock… ha már ragaszkodunk a címkékhez. De sokak szerint vannak progrockos hatások is benne. Én csak egyszerűen jófajta gitáralapú zeneként szoktam gondolni rá.

Mik a legfontosabb dolgok, amit a Leningrad Cowboysban és a Wishbone Ashben eltöltött időd alatt tanultál?

Sose igyál túl sok vodkát! Illetve az, hogy amit csinálok, az egy csodálatos dolog, főleg ha az embernek az is megadatik, hogy kiváló zenészek társaságában játszon, akik örülnek egymás társaságának. Azt hiszem magadtól is ki tudod találni, melyiket melyik zenekarban tanultam meg.

A magyarországi koncerted előtt egy Thin Lizzy tribute zenekar, a Lazy Twins játszik majd. Neked melyik a kedvenc számod Phil Lynottéktól?

Emerald, Black Rose, Still In Love With You… egy zseniális zenekarról beszélünk, szóval a lista lényegében végtelen.

Mik a terveid 2017-re?

Ez az év már most nagyon jónak ígérkezik és úgy érzem, a karrierem is felívelőben van, szóval csak így tovább!