Fish! | Nem gondoljuk túl a dolgokat

Hazánk legjobb popmetal zenekara tavaly szintén az A38-on mutatta be diszkográfiája legfrissebb darabját, az Idő vant, amely már akkor minden várakozást felülmúlt. Megdöntötte a Deezer hazai albumhallgatási rekordját, elővételben elkelt az összes jegy a lemezbemutatóra, miközben a korong (és a popszakma) egyik ősslágerét, a Ne is figyelj rám című dalt toplisták élére repítve rotálták rongyosra a rádiók. Idén pedig rádupláznak a jóra, hiszen március 25-i koncertjükre már most nem lehet jegyet kapni, így másnap is maradnak a Hajón, és pontosan egy évvel a lemezbemutató után még egy bulit tartanak. Az Idő van újrajátszó koncert megünnepli a hihetetlenül sikeres album első születésnapját, a zenekar faltól falig eltolja a lemezt, utána pedig a legnagyobb slágereket zúzzák el a második felvonásban, a besztof szekcióban. Ennek kapcsán beszélgettünk Senior Hallal, a zenekar frontemberével profánságról, webkettes jelenlétről, rádiós slágerekről és még sok másról.

Visszatekintve hogyan értékelnétek a Fish! 2016-os évét? Mik a terveitek az ideire? 

Nem vagyunk különösebben tervezős arcok, így igazi meglepetés és diadalmenet volt a tavalyi év: a hajón teltházzal nyitottuk a lemezbemutató turnét, ami gyakorlatilag egész évben tartott klub- és fesztiválszinten is. Volt hallgatottsági rekord, rádiós slágerlisták, díjak, jelölések, fesztiválos nézőcsúcsok, év végén egy teltházas Akvárium és jó pár soldout buli vidéki városokban – ez egyfajta igazolása annak, amit mi csinálunk és ahogy csináljuk, magunk és a szakma számára is. Persze minket elsősorban a koncertek minősége és mennyisége érdekel, a bulik száma még több lett, a minőséggel pedig nem volt gondunk eddig, legalábbis ezt látjuk a színpadról:) Szóval ezek a számok szépek és jók, de a legfontosabb, hogy a zenekarra jellemző hangulat és fíling nem változott, valamint megmaradt a folyamatos építkezés, amiről mindig beszélünk évek óta – a háttérmunkánk tudatosabb is lett a fentiek hatására. Videoklipekkel még van egy kis elmaradásunk, ezekkel ‘kimaxoljuk’ a lemezt nyárig, akkor már szeretnénk új dalt vagy akár többet is mutatni élőben.

Most hogy némi idő eltelt már az Idő Van megjelenése óta, változott a lemezhez való kapcsolódásod, az arról alkotott véleményed?

– Annyiban nem, hogy ezt tartom a legprofánabb lemezünknek: a legnyersebb, legélőbb és ha az első hét dalt vesszük, a legpörgősebb is. Azt is tartom, hogy a vége felé bizonyos szempontból kísérletezős, hallgasd meg egymás után a Lehet az életet és a Szépen kérleket…teljesen más, mégis ugyanaz a zenekar. Nem definiáltuk magunkat újra, ez továbbra is egyszerű alapokból feszesre húzott popos punkrock, néhol a pop, olykor konkrétan a metal felé eltolódva. Lehet, hogy nem a legkerekebb lemezünk, de az biztos, hogy a legfontosabb.

Több interjúban is azt nyilatkoztátok, hogy a Savat a fejjel a falnak attitűd jellemezte, a Konzervzenét pedig a vállmegvonás. Hol tartatok most?

Az Idő van ilyen tekintetben egy egyszerűbb történet, leginkább a folytatás: alapvető változások nincsenek, de Dáci csatlakozásával minden gördülékenyebb, zeneileg pedig még csapongóbbak tudunk lenni. A lemezen szerintem az eddigi erősségeinket emeltük egy újabb szintre, kegyetlen tempók és pár igazán király refrén született. Szövegek tekintetében színesebb lett a dolog, azt érzem, vannak új témák, sőt, még némi mondanivaló is. Öregedtünk, értünk, picit komolyodtunk magunkhoz képest. Azt hiszem, a következő daloknál még tovább fogunk nyújtózkodni, amennyiben az természetesen jön – de leginkább maradunk magunk, nem gondolkodjuk túl a dolgokat.

A legtöbb magyar zenekarhoz képest szokatlanul aktív és tudatos webkettes jellemez titeket, szállóigévé vált hashtagekkel és hasonlóval. Mennyire fontosak ezek manapság egy banda marketingjében?

A Fish! legnagyobb erénye és jellemzője a közvetlenség. Már az internet előtt webkettes aktivitásunk volt, csak nem tudtunk róla. Mi még a munkahelyen sunyiban nyomtatott és éjszaka kézzel ragasztott plakátok korában kezdtük és szájhagyomány útján terjedtünk szép lassan. A mindig változó közösségi média a legjobb eszköz és fórum a kommunikációra, a legfontosabb marketingfelület: mi mindig közvetlenül kommunikáltunk a közönségünkkel, online és élőben is, nem egy menedzser vagy kiadói munkatárs csinálja ezt. Magunk között is megvan a saját nyelvünk, szlengünk, amit használunk és ezt használjuk a közönség felé is. Ez teljes szimbiózisban van a zenekar felfogásával, nem próbáljuk magunkat szerethetőbbeknek vagy simulékonyabbaknak beállítani csak azért, hogy mindenkinek szimpatikusak legyünk. Ez van, akinek bejön, van, akinek nem, ez így van rendjén. És hogy mennyire fontos? A kedves követőink szinte minden online szavazást megnyernek nekünk, velünk együtt vagy éppenséggel rajtunk is röhögnek, úgyhogy teljesen jól működik. Koncert után azonnal megyünk ki a srácokhoz és akár órákig fotózkodunk, dumálgatunk, nem is értem, hogy lehetne ez másképp.

Többen is a Fish! helyett/mellett a Necc Partyk és a Spanish Wax estek egyik rezidens DJ-jeként ismernek, ahol a drum ‘n’ bassen át a hiphopig játszol mindent. Nem fordult meg még a fejetekben, hogy zenekarilag is kipróbáljátok magatokat egy teljesen új stílusban?

A Ne is figyelj Necc remixe egy ilyen kísérlet volt azzal a nem titkolt céllal, hogy megmutassuk, mi is tudunk rádiós slágert csinálni szinte bármikor. Talán túl jól is sült el ez a poén. Vannak dalok, amikre lehetne különböző stílusokban verziókat csinálni, de e tekintetben kicsit földhözragadtak vagyunk, azokban a számokban hiszünk, amik élőben ütnek, de akár egy szál gitárral is jó dalok tudnak maradni, hiszen általában így is íródnak. Lemezenként van egy-két lazább dal ugyan, ami talán a rádiókban is szerepelhet, de ezek sem ezzel a céllal íródnak. Nem vagyunk a remixek ellen, de a Ne is figyelj még épphogy lefutóban van, szóval ez most nem aktuális. A torzított gitáros dolgokba azért beleengedünk szinte mindent, reppelés, diszkóritmusok, van minden, nem vagyunk egydimenziósak, mindenki hallgat mindenféle zenét közülünk, de vannak közreműködéseink is más stílusban alkotó haverokkal.

Egymás után két nap is felléptek márciusban az A38-on. Lesz különbség a két nap setlistje között? Egyáltalán milyen érzés, hogy a diszkográfiátok már kitenné két este setlistjét is?

– Igen, a szombati nap két hete soldout, úgyhogy rápróbálunk a vasárnapra is, van még másfél hónap, őrület. Szombaton egy igazán alapos Fish! koncert lesz pár ritkasággal, vasárnap pedig az Idő van megjelenését ünnepeljük a teljes lemez eljátszásával és egy besztof programmal, kíméletlen slágerparádé, két felvonás lesz tehát aznap. A szombati elővételes teltházat egy ingyenes afterpartival is szeretnénk meghálálni, poppunkrock házibulika lesz hajnalig, úgyhogy egész estés lesz a bál, hiszen NB barátunk is fellép előttünk. Vasárnap kicsit korábbi kezdés lesz a másnapra való tekintettel, bár aznap éjjel óraátállítás, szóval mindegy is. A vasárnapi vendégeink még kérdőjelesek, de hamarosan jelentkezünk az infókkal, szeretjük a meglepetéseket. Kíváncsiak vagyunk, hányan lesznek ott mindkét nap! Öt lemez után egyre nehezebb összeállítani egy setlistet, majd veszekszünk jókat a próbákon.

Több interjúban is azt nyilatkoztad, hogy bárhová lerakhatnak titeket, metál- és popfesztiválokra is és ti garantáltan megtaláljátok a hangot a közönséggel. Mit gondoltok, miért van ez? Kitanultátok a showbizniszt?

Itt metálosok játszanak popot, ahogy valaki fogalmazta rólunk valahol…élőben energikusak vagyunk és sosem játszunk döntetlenre, olyan nincs, hogy nincs buli. Megint a közvetlenséget venném elő: nincs megjátszás, a konferálások, a számok közti kiszólások vagy beszólások mind a közvetlen kommunikációt jelentik, nálunk bármikor történhet bármi. Ezt kevesen csinálják így, főleg nagy helyeken, nagy színpadokon, nekünk ez a természetes. Személy szerint szerencsém is van ezzel, sosem volt gond az előadás és az azonnali reagálás, a többiek pedig remek partnerek mindenben. Szóval ezt nem tanultuk, a tudatosság inkább a színpaddizájnban jelenik meg és nyilván vannak olyan elemek a programban, amiről tudjuk, hogy működni fog, de helyet adunk bármi spontán történésnek. A legfontosabb, hogy szórakoztassuk a közönségünket és magunkat is.

Meséljetek az előttetek fellépő NB-ről, miért pont rá esett a választásotok?

Ahogy mondtam, nyitott szemmel és füllel járunk, nem ignorálunk semmilyen zenét (jó, van, amit de:)), NB pedig többször szembejött: a Ki mit tube? zsűritagjaként hallottam róla először, a többieknek is mutattam a dalait: életellenes tempóban reppel, frissnek ható, laza és témáiban is hozzánk közel álló cuccai vannak, szerencsére távol a zongorás/coelhós vagy a csajozós egynyári hiphoptól. Aztán kiderült, hogy nagy Fish! rajongó a srác, konkrétan láttuk szörfözni párszor az első sorban. Dumálgattunk, természetesen szóba került némi közösködés, és ahogy felállt az élő zenekara, jött a hajós dátum. Reméljük, minél többen megnézik őket.

A cikk elkészülését a Nemzeti Kulturális Alap Hangfoglaló Programja támogatta.