Turn Signals | MINDEN IDŐK
Iliás Ádámot még a Supersonic zenekar tagjaként ismerhettük meg, azóta saját együttest alapított Turn Signals néven. Az Oasis-Doves-Black Rebel Motorcycle Club-vonalon mozgó trióban ő a basszusgitáros-énekes. Bemutatkozó nagylemezüket május 11-én mutatják be az A38 Hajón. Élete legfontosabb zenéiről, zenéhez kapcsolódó pillanatairól mesél.
Életed zenészei és lemezei, akik, és amelyek miatt hangszert ragadtál és zenét írsz?
Nehéz lenne lemezeket kiemelni. A legelső emlékem is zenéhez kötődik, ahogy 2 évesen megyek ki a konyhába, és a Kraftwerk Autobahn című lemeze szól. Legnagyobb hatással talán Noel Gallagher volt rám és az Oasis (What’s the Story) Morning Glory című nagylemeze. Rongyosra hallgattam. Akkoriban doboltam, és a mai napig tudom az összes breaket a dalokban.
A legfontosabb dolgok, amelyek miatt még mindig zenélsz?
Az alkotás és az együtt zenélés öröme a legfőbb ok. Leginkább azt szeretem, mikor megírok egy dalt, kialakul a hangszerelés, és először megszólal rendesen egy próbán. Ha a közönségnek is tetszik, az már csak hab a tortán.
Dalok, melyeket bárcsak te írtál volna?
The Beatles – Strawberry Fields Forever
Primal Scream – Shoot Speed/Kill Light
Jane’s Addiction – Just Because
Black Rebel Motorcycle Club – What Ever Happened To My Rock And Roll (Punk Song)
Pink Floyd – High Hopes
Koncertek, amiket sosem felejtesz el?
Nézőként a legemlékezetesebb egy Reverend And The Makers/The Enemy/Kasabian/Oasis-koncert, amit a Wembley-ben láttam. Sem előtte sem utána nem fordult elő, hogy örültem volna annak, hogy ömlik a sör ránk a bedobált poharakból. A Wonderwallnál elszállt a PA. Soha jobbkor.
Ami pedig a fellépőként legemlékezetesebb koncertet illeti: 2010-ben az indulás előtt 1-2 nappal kértek meg minket, hogy Belfortban mi nyissuk a Walrus zenekarral a Fimu fesztiválon a nagyszínpadot. Este 11-kor indultunk, 1400km-t vezettünk, hogy időben megérkezzük a beállásra, de megérte. Nagyszerű érzés volt több ezer ember előtt játszani, mindezt úgy, hogy a semmiből jött a lehetőség. Csak a szerencsének köszönhetjük, hogy valamilyen okból visszamondta egy zenekar, és minket választottak a feladatra.
Koncertek, amelyek bárcsak sosem értek volna véget?
A második koncertünk a Fimun a Walrus-szal. Meglepett, hogy 2 nappal az ottani első koncertünk után már a beállásnál kántálták a zenekar nevét (Hasonlóan történt egy évvel korábban ugyanitt a Supersonic-kal való fellépésünkkor). Tépték a kordont, és üvöltöztek. A mai napig nehéz elhinnem.
Milyen lesz a Turn Signals 2017-es éve?
Remélem, jó lesz az albumunk fogadtatása, és vidékre és esetleg külföldre is megyünk végre koncertezni. Ahogy megjelent a lemez, foglalkozni szeretnék a következővel. A dalok megvannak, pár szöveg hiányzik, és jöhetnek a próbák.
KÖVESD AZ A38 BLOGJÁT!
