Személyes szenvedély | Damien Done
Ikonikus hardcore-punk karakter érkezik Budapestre szólóprojektjével
A hardcore punk szcéna egyik alapembere, az As Friends Rust egykori frontembere érkezik az A38 Hajóra szólóprojektjével: a Damien Done-ként alkotó Damien Moyallal beszélgettünk tavasszal megjelent első nagylemezéről és a hozzá vezető útról.
Mi volt az oka, hogy a 2000-es évek elején felvetted a Damien Done nevet?
Nem sokkal előtte léptem ki az As Friends Rustból, nagyjából tíz év után először voltam úgy, hogy nem volt zenekarom. Továbbra is zenélni akartam, ezért belevágtam a szólóprojektbe. Eredetileg Rubbersnek hívtam, de az elég hülyén hangzott, úgyhogy megváltoztattam Damien Done-ra. A “Done”-nal olyasmit jeleztem, hogy befejeztem a zenekarokban való tevékenykedésem.
Számos zenekarban játszottál a karriered során. Melyik a legemlékezetesebb számodra és miért?
Az As Friends Rust. Ott voltam a legszabadabb mind énekesként, mind dalszövegíróként, sokkal személyesebb volt vele a viszonyom, mint más hardcore zenekarokkal, amelyekben énekeltem. Az egész zenekar egy őszinteségi kísérlet volt. Önmegtagadás, gondatlanság, félelem, öröm – minden benne volt. Szerintem a rajongók is ezért ezt szerették a legjobban.
Az első lemezed, a Charm Offensive idén márciusban jelent meg. Mesélj a történetéről és arról, hogy miért kellett ilyen sokat várnunk rá!
Először 2016-ban jelent meg szólóanyagom, a Stay Black, azt 2002-ben vettem fel, de egy dal sem jelent meg róla 16-ig. Akkor döntöttem úgy, hogy feltámasztom a projektet, felvettem három új dalt, amelyek szintén 16-ban jelentek meg, és egyből el is kezdtem dolgozni a nagylemezen.
Egy régi barát, James Paul Wisner volt a producere és ő is keverte ki, és ő is játszott fel basszus-és gitársávot. Magamnak vettem fel a gitárt, az éneket, a dobot és a zongorát Michiganben, ő pedig minden mást Floridában. 2017 végére lettünk vele teljesen kész, úgyhogy olyan sokat nem is kellett rá várni, ha úgy nézzük.
Nem csak zenész, grafikus is vagy. Hogyan osztod meg a kreatív energiáid a két művészeti ág között?
Ma már – igazából kábé tíz éve – 3D grafikusként dolgozom, ipari projekteken. Egyszerű elválasztani a kettőt, mivel a tervezés 9-től 5-ig tartó munka, a zene pedig a személyes szenvedélyem.
Utoljára 18 éve játszottál Magyarországon. Emlékszel bármire arról a koncertről vagy napról?
Persze! Vodkát és dobozos narancslevet ittunk a budai vár lépcsőin, és néztük a Duna felett a várost hajnali kettőkör, hogy mennyire gyönyörű. Alig várom, hogy újra lássam!
