Prieger Zsolt | Zene nélkül egészen biztosan beteg lennék

Szeptember 23-án dupla szülinapi buli lesz az A38 Hajó koncerttermében: Prieger Zsolt az ötvenediket üli, az Anima Sound System pedig Hungarian Astronaut című lemezét az album huszadik születésnapja alkalmából adja elő újra, elejétől a végéig, az eredeti frontemberekkel. A koncert után is születésnapot ünneplünk a hajón, hiszen a Palotai Zsolttal az A38-at annak idején felavató Prieger Zsolt, az első hazai elektronikus zenekar, az Anima vezetője és számos zenei projekt gazdája, újságíró és tanár 50. születésnapjára gyűlik össze a hazai DJ-tásadalom krémje Nagától Bernáth Péterig, a Farbwechseles S Olbrichttól Chrimsonig, hogy tisztelegjen az idén ötven éves, harminc éve hiperaktív Prieger előtt. A kettős évforduló kapcsán beszélgettünk Prieger Zsolttal.

Életed zenészei és lemezei, akik és amelyek miatt hangszert ragadtál és zenét írsz?

Rengeteg van, megszámlálhatatlan, mindegyik műfajból. A legalapabb, ma is nap mint nap elővett kedvenceim Bob Dylan, David Bowie, a Talking Heads, a Beatles, Nick Cave, Bartók és Ligeti, Arvo Part és a Psychic TV, a Cabaret Voltaire és a Laibach.

A legfontosabb dolgok, ami miatt még mindig zenélsz?

A zene a legdemokratikusabb és leginkább légnemű műfaj, a legjobb médium és a legfontosabb spirituális kötőanyag. A zene nélkül nem hogy nem lenne teljes az életem, hanem beteg lennék egészen biztosan.

Dalok, melyeket bárcsak te írtál volna?

Nincs ilyen, de persze vannak kedvenc dalaim, nagyon sok: George Harrison Somethingja, Bowie Changes-e vagy Dylan Just Like A Womanje, Nick Cave Tupelója minden percben hatással van rám, ahogy a korai Bergendyk és klasszikus lemezek is, amiket még apám rakott fel nekünk.

Koncertek, amiket sosem felejtesz el?

Sok ilyen van: a Tool Párizsban, a Laibach Grazban, a Wovenhand Bécsben, az Air egy firenzei naplementében, és még körülbelül száz előadás.

Koncertek, amelyek bárcsak sosem értek volna véget?

Nincsenek saját „kedvenc” koncertjeim, vagy tán az első, ami Nagykanizsán volt a 90-es évek legelején, az utolsó, ami a Szigeten volt, és nagyon jól sikerült, vagy éppen amire készülünk, a következő. Az meg tán az egyik legkedvesebb városunkban lesz, Csíkszeredán. De ha nagyon megerőltetem magam, akkor persze eszembe jut egy tó közepén megrendezett koncertünk a Pireneusokban, vagy éppen a párizsi Divan du Monde-ban Yonderboi-jal közösen, vagy a legelső külföldi koncertünk egy nagy bécsi fesztiválon vagy az orosz filmfesztiválon, Szocsiban. De persze idénről is sok koncertet ki tudnék emelni, leginkább Ozorát és Kapolcsot, de csináltunk egy kísérleti projektet is Porteleki Áron barátommal, Németh Gergővel és Kása Julival, azzal is felléptünk a Bánki-tavon, nagy élmény volt.

Milyen lesz az idei éved?

Szeptember 23-án a hajó felkérésére folytatjuk újrajátszó sorozatunkat, most éppen az idén húszéves Hungarian Astronaut van soron (tavaly az Anima a Shalomot játszotta el, az akkori beszélgetés itt olvasható). A koncert után meg volt olyan kedves az A38, hogy húsz nagyon jó, hovatovább emblematikus DJ lép fel, hogy részben az 50. születésnapom apropóján tartson egy a hatalmas, hajnalig tartó partyt. Novemberben is lesz egy nagy koncertünk, méghozzá a MÜPA-ban, ahol szimfónikus zenekarral adjuk elő az Anima huszonöt évének dalait.

Álmaid, rémálmaid, titkos terveid?

Keveset álmodom, mélyen alszom. Rémálmaim sincsenek. Nincsenek titkos terveim sem, tervem annál több: verseskötet a Mária-kultusz bűvöletében, video-installáció-kiállítás a közeljövőben, írások, új Anima-album, szólódalok fiatal hazai producerekkel közösen.