Az A38 Hajó 2003-as nyitása óta igyekszik tenni azért, hogy csökkentse ökológiai lábnyomát: ennek bizonyítéka maga a hajó; ez az ötven éves, halálra ítélt egykori szovjet teherhajó, ami 15 éve a Duna-delta hajótemetőjében ipari roncsként hánykódott, napjainkban virágzó kulturális központként működik. Alapanyaga tartós acél, ami tizenöt éve fogad be koncerteket, szellemi műhelyeket, kiállításokat, színházi előadásokat és számos más rendezvényt. Sok éve adunk helyet környezetvédelmi programoknak, magunk is tevékenyen csatlakoztunk többhöz, akár helyszínként, akár partnerként. A szellemi oldal mellett lépésekben haladunk a materiális fenntarthatóság felé is – mutatjuk, mit tettünk eddig és mik a további terveink, amelyek megvalósításához a ti segítségetekre is szükségünk lesz.
Az A38 Hajón mutatkozik be a magyar közönségnek a szeretet reggae-nagykövete, az ausztrál Xavier Rudd
Xavier Ruddtól valahogy kevésbé hatnak közhelyesnek a közhelyek: a zenész-aktivistából sugárzik a szeretet és az alázat, a reggae-ből és a természetközeli hatásokból építkező zenéje kimeríthetetlen pozitív energiákat hordoz. Idén jelent meg a legújabb lemeze, a Storm Boy, melynek turnéján végre Budapestre is eljut. A közelgő koncert apropóján villáminterjúban kérdeztük új és korábbi lemezeiről, turnézásról és egy kis bulvárról is.
Új helyszínen indul az “unfake” témára épülő ARC közérzeti kiállítás
Sokáig húzódó bizonytalanság után idén új helyszínre került az ARC kiállítás. A kortárs realista műveket felvonultató közérzeti tárlat – melybe több éven keresztül az A38 Hajó is delegált zsűritagot – péntektől az Örs vezér útján látogatható, a képeken rá is lehet pillantani a kihelyezett plakátokra. Az idei témaválasztás hátteréről és a helyszínkeresés nehézségeiről kérdeztük az ARC kiállítás egyik alapítóját, Bakos Gábort.
Új lemezével érkezik az A38 Hajóra a bolgár származású, berlini RnB énekesnő
Tanulni indult Berlinbe, majd karriert csinált ott. Magának írja és hangszereli a dalait, munkájának gyümölcse a nemrég megjelent “If It’s Written” c. nagylemez, amelyet szeptember 30-án az A38 Hajón is bemutat a hazai Passed társaságában. Közelgő koncertje előtt Dena mesélt nekünk új albumáról és annak hátteréről.
Bulgáriából származol, de több mint tíz éve Berlinben élsz. A karriered miatt költöztél, vagy még a zenélés kezdete előtt? Eredetileg tanulni mentem Berlinbe, aztán történt minden magától. Lett egy kanadai barátom, Ambika, aki rábeszélt, hogy alapítsunk zenekart. Ő dobolt, én billentyűztem. Ez volt az első alkalom, hogy dalszerzéssel, harmóniákkal és szövegírással kezdtem kísérletezni, volt néhány fellépésünk Berlinben és a környékén a kétezres évek közepén.
LIVEUROPE
A program támogatója a tizenhárom európai klub összefogásából létrejött Liveurope, amelynek célja, hogy összehangoltan segítse fiatal európai tehetségek nemzetközi érvényesülését.
Követed, hogy mi történik az otthoni zenei szcénában? Évek óta nem élek már Bulgáriában, de annyit látok, hogy van egy erős rádiópop-szcéna, független közeg nemigen alakult ki. De szerintem ez jó irányba változhat: egyre több lehetőség van zeneírásra, többen vágnak bele indie projektekbe és nyílt néhány új, ezt befogadó hely is. Kíváncsi vagyok, szerintem van fejlődési potenciál a bolgár zenében és más művészeti ágakban is.
És hogyan látod a berlinit? Berlinben továbbra is rengeteg, a világ különböző tájairól érkező művész él és alkot, szuper energiák vannak a városban. Azt szeretem benne a legjobban, hogy milyen sok különböző zenei közeg fér itt meg egymás mellett, az énekes-dalszerzőktől a techno producerekig.
Az újabb dalokban, úgy tűnik eltávolodsz attól a kelet-európai hangulattól, ami meghatározza a Cash, Diamond Rings, Swimming Pools dalt. Ez tudatos? Igen. Ha egyáltalán valaha kelet-európai hangulatú volt a zeném. 🙂 Szerintem a CDRSP-hez csak a videója miatt társítják ezt. Vicces, a demo verzió még csak lágy zongorából és visszafogott kísérő beatből állt.
Az új lemezed zenei háttere hogy épült fel? Most arra törekedtem, hogy már a demók is “végleges” hangzást kapjanak, hogy ne változzanak sokat külső produceri folyamatok miatt. Csak néhány dalt írt rá külső producer, ezért sokkal introvertáltabb és őszintébb lett a végeredmény.
Mi inspirált a zenezserzéskor és szövegíráskor? Melyik folyamatba mennyire folytál bele? Én írtam rá minden dalt két év alatt, a producerkedésért is én feleltem, kivéve a So Wrong és a Forever Whatever esetében. Egy barátom gitározott a Speculations felvételén, egy másik játszotta fel a billentyűt az Imaginary Friendshez. Az inspiráció a saját életemből és magánéleti ügyeimből jött.
A borítón egy kézfej van, körülötte különböző szimbólumok: kulcs, csillagok, a Szaturnusz, egy WiFi-jel és egy szív. Mi a jelentése ennek? Maga a cím az „If It’s Written In The Stars” („Ha a csillagokba van írva – a szerk.) kifejezés rövidítése, a borítót egy Berlinben élő ausztrál designer, Molly Doyson tervezte. Olyan témákra akartam vele reflektálni az alternatív pszichológia és az asztrológia eszközeivel, hogy minden a helyére fog kerülni a globális kétségbeesés és a biztonság megrendülése után.
Hogy néz ki a színpadi felállásotok? Mire számíthatunk tőletek élőben? Izgatott vagyok, új zenekarral fogok turnézni, a srácok, akik kísérnek engem, Ben és Magnus remek zenészek Berlinből. Nagyon jó érzékük van a hangszereléshez és a színpadon is csodásak, alig várom, hogy Budapesten is fellépjünk és eljátsszuk nektek az új albumot!
Agymosógép-verzióban is elérhető új albumával tér vissza Budapestre az A Place to Bury Strangers
A kritikusok szerint gyenge és öncélú, szerintünk a zenekarhoz méltó, remek dalokkal teli és (jó értelemben) beteg lemezével tér vissza Budapestre az A Place to Bury Strangers. Ezúttal az idén tíz éves Dürer Kertben láthatjuk őket, az A38 Hajó szervezésében. A kompromisszumokról hallani sem akaró frontember, Oliver Ackermann válaszolt a kérdéseinkre, akiről kiderült, hogy zenész-pedálgyáros minőségei mellett vegán aktivista is.
