“Plusz egy kromoszóma művészete” | Andrej Kagagyejev, a Malacorr galéria vezetője és a NOM frontembere
Andrej Kagagyejev zenész-galériavezető beszédet mond A csodálatoss malacorr c. kiállítás megnyitóján az A38 Hajón
Március 15-én lép fel az A38 Hajón Oroszország egyik legizgalmasabb rock zenekara, a NOM. A koncertet megelőzően, március 11-én nyitják meg az A38 Hajó kiállítóterében a NOM zenekarhoz szorosan kötődő szentpétervári Malacorr galéria kiállítását. A közelgő eseményekről Andrej Kagagyejevvel, a Malacorr galéria vezetőjével és a NOM zenekar frontemberével készítettünk interjút.
Március 11-én nyílik a Malacorr galéria és a Kolhui művészeti társulat csoportos kiállítása az A38 Hajón. Ez egy válogatás lesz a Kolhui tárlatából, vagy készültök egy egységes koncepcióval is?
Összesen 8 művész anyagát hozzuk Magyarországra: Nyikolaj Kopejkin, Nyikolaj Vasziljev, Vaszilij Lozskin, Kirill Miller, Vaszilij Golubev, Mihail Gavricskov, Pavel Lembtibozs és jómagam, Andrej Kagagyejev. Ami a tárlat egységét illeti, minket a multeralizmus* sokasága foglalkoztat, természetesen figyelembe véve a külföldi közönséget, hiszen nem mindenki jártas az orosz idiómák sajátosságaiban.
*a multrealizmus ebben az értelemben egyszerre utal a multi/sokaság és a multfilm szóra is, ami oroszul rajzfilmet, animációt jelent
Gyakran szerepeltek tematikus kiállításokon. Legutóbb például az Orosz Múzeumban rendeztetek be egy termet Marx Károly születésének 200. évfordulója alkalmából. Saját szervezésű kiállításaitokon pedig groteszk formában nyúltok a társadalmi problémákhoz, pl. Libido, CSMO (Ember, Mágia, Társadalom), vagy a Tartarari – Börtön, Katonaság, Étterem, avagy három hely, ahol az orosz férfi a legtöbb szabad idejét tölti.
Pontosan ezek a tematikus kiállítások képezik a társulat egységes arculatát. A Kolhui egyesület tagjai mind önálló művészek és személyiségek, de időről időre a Malacorr galéria által megszabott kollektív témákban is alkotnak. Minden egyes tematikus kiállítás alapos előkészületeket igényel.
Kiállítást és koncertet is hoznak Budapestre a szentpétervári művészek – az itt látható alkotás is megtekinthető március 24-ig az A38 Hajó Kiállítóterében
A Kolhui katalógusában Artyemij Troickij zenekritikus az alábbiak szerint jellemez titeket: „A Kolhuizmus a plusz egy kromoszóma művészete (némelyek felesleges kromoszómának nevezik, mely az orosz ember varázs erejére utal”). Ennek köszönhetően történhetnek meg Oroszországban olyan dolgok, melyek ámulatba ejtik az egész világot.” Ki tudnád fejteni, hogy mit is jelent ebben az esetben a plusz egy kromoszóma?
Gondolom Artyemij a valós alkotói és művészeti folyamatok kifürkészhetetlenségére gondol. Mi megszabadítjuk a nézőt a kortársművészeti kliséktől és a parazitáló professzionalizmustól. A művészetünk katalizátora a humor és könnyedség.
A Kolhui társulat és a NOM zenekar egyik fő kutatási terepe a mindennapok idiotizmusa. Miben változtak meg a tanulmányi tárgyak? Mennyire változott meg maga az ember és környezete?
A szatíra tárgya lényegében ugyanazok, mint a nagyok orosz szerzők Szaltikov-Sedrin, Zoscsenko, Pelevin, vagy Jelizarov műveiben… Az emberi hülyeség, kapzsiság és féltékenység nem változott, csak a környezet. Mi ebben a környezetben fejezzük ki a művészet nyelvén az emberi idiotizmus legmeredekebb jelenségeit.
A kiállításon kívül a NOM zenekar koncertezni is fogtok az A38 Hajón Budapesten, valamint Szentendrén. Milyen programmal érkeztek és készül-e új lemez?
2018-ban jelent meg a legutóbbi „Meghallottalak” (Ja tyebja uszlisal) c. lemezünk, de már idén megkezdtük az új album előmunkálatait. Magyarországon játszunk a régi és az új dalokból egyaránt.
JEGYVÁSÁRLÁS
És végül, milyen emlékeid vannak Magyarországról?
Úgy alakult, hogy külföldön épp Magyarországon léptünk fel először. Sőt, egy komplett turnét is lenyomtunk az NDK Robur mikróbuszunkon. Hihetetlenül jó emlékeink maradtak, a magyar közönséggel nagyon közeli kontaktust alakítottunk ki, csodás a magyar természet, finom a magyar konyha. És hát persze a Sziget fesztivál. Azóta többször is jártunk Magyarországon, főleg az A38 Hajón. Úgy gondolom, hogy szerencsés emberek vagyunk.
Interjú: Kozlov Sándor
