Az egykori Screaming Trees-vezér, Nirvana-közreműködő, tiszteletbeli Queens Of The Stone Age-tag és grunge-pápa, az A38 Hajón tavaly novemberben súlyos koncertet adó Mark Lanegan látszólagos zárkózottsága és embergyűlölete ellenére mindig szívesen ugrott fejest meglepő együttműködésekbe. Több duettlemezt vett fel Isobel Campbellel, a Belle & Sebastian volt énekesnőjével, az utóbbi néhány évben pedig váratlan kalandokba keveredett a brit elektronika néhány jeles képviselőjével. Tim Simenon a Bomb The Bassből, James Lavelle az UNKLE-ból, vagy a Massive Attack zenészei mindannyian felkérték a grunge-tól egyre távolodó, saját szólólemezein inkább melankolikus balladákat éneklő, de a mai napig letaglózó orgánumú Lanegant egy-egy vendégszereplésre.
Ám még mindezek ismeretében is meglepetés a most szombaton, azaz a Record Store Dayre megjelenő új Moby-kislemez. A Lonely Night című szám Mobytól megszokott szentimentális downtempo elektronikájához remekül illik Lanegan mély, füstös, heroinrágta hangja. A dalhoz klip is készült a timelapse-mágus Colin Rich rendezésében.
Ám az utóbbi időben hiperaktív Lanegan nem érte be ennyivel a hétre. Néhány nappal ezelőtt az A38 éttermének egyik vitathatatlan idolja, a vagabund gasztrozseni, Anthony Bourdain posztolta ki Facebook-oldalára a hírt, hogy új sorozata, a Parts Unknown főcímét nem más készítette, mint régi haverja, a Bourdain műsoraiban korábban már többször feltűnt QOTSA-frontember, Josh Homme, illetve természetesen Mark Lanegan. Múlt szombaton a CNN be is mutatta a klasszikus Ázsia-felfedezős gasztroturisztikai riportsorozat első epizódját, ami Mianmar étkezési kultúráját és a véres diktatúrától lassan szabadulni látszó ország mindennapjait mutatja be. Ezen a linken meg is lehet hallgatni a Homme-Lanegan-féle főcímzenét, mi több, meg is lehet nézni az egész riportfilmet, amiből nem csak az derül ki, hogy Bourdain, ha úgy hozza az élet, boldogan falja a csirkefejet, hanem az is, hogy (talán illusztris közreműködő-barátai hatására) nagyon is ért a rockzenéhez, egy ponton például ellentmondást nem tűrően jelenti ki, hogy a Creed a valaha létezett legrosszabb zenekar.